Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1901

21

lm ez rendeleiem! Ti pedig vallásban egyenlőn,

Mint harczban, legyelek követőim s majd mi dicsőség Ér, tietek marad az; sőt nagy jutalomra segitlek Én, aki annyi veszély s bajtól mentettelek eddig.

így esedez; keblében az átélt vész-viharokra Gondol, erős küzdelmen szerzett béke javára.

Tevkrokkal szemben szive áradoz a nagy örömtől S vídúl. — Mintha nagy ölyv kanyarogván, csap le robajjal Apró kis csirkék seregére, veszélylyel ijeszti,

Ekkor a szárnyas anyát lálod, rémülve futos, sőt Felborzolja magát, csőrét kihegyezve a földön Teljes erővel ront, tör az ellenségnek elébe . . .

Végre kitartással veri vissza a latrot, elűzi,

Szélrebbent fiait kereső szóval csalogatja S gyűjti . . . remeg mindért . . . egyformán kedveli őket, Örvend, hogy mind él, a halálból mind kiragadta:

Anchises fia is jó kedvre deríti vitézit,

Nyájas szép szókkal kebelükből űzi emésztő Gondjaikat . . . majd annyi baj árán, annyi veszélylyel Megszerzett örömükre bizony gondolni gyönyör lesz!

Aeneas maga most tündöklő ősi erénynyel Mindennél jelesebb, az egekhez küldi imáját Ennyi kegyért . . . . s leborúl Jupiter nagysága előtt és Teljes leikéből, szívéből, áldja, dicséri.

135—184.

Gyászbamerűlt Rutulok ezalatt szomorú temetésre Készülődnek mind . . . Turnust szállítva lakába,

Vérző szívvel bár . . . s könnyár ömlik szemeikből. Harczokban fáradt s szívében ezernyi bajokkal Töprengőt. a Latinok öreg, szomorú fejedelmét Vette körül már nagyhangú zokogás zaja, lárma.

Aki midőn Turnust iszonyú sebtől elesetten,

Holtan meglátá, könnyekre fakadt s a tömeghez Fordult, majd szóval, majd intve parancsola csendet. Tajtékzó vadkan dühösen, mikor a kutyafalka Legjelesebbjének beleit széttépi agyarral,

Társuk balsorsán megrendül s elszalad onnan

Mind az egész csapat és a vadászt körülállja szepegve,

Szűköl, üvölt.ve vonít; de az úr int . , . néma tömeg lesz,