Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1900
27 garázdálkodását, a vallási türelmetlenség békéit, a mártírok testét hamvasztó máglyákat ... a vérrel kivívott alkotmányunk, nemzeti nyelv és önállóságunk eltiprására törekvő hatalom fondorlatait . . . Öh nem, nincs hozzá erőm, könnyeim árja fojtaná el szavamat a keserű gyász emlékeinek visszaidézésén . . . De igenis érzem, hogy a múltak vegyes emléke, e vérrel szerzett hazát megtartó, megmentő ősök páratlan honszerelme, szabadságszeretete és alkotmány tisztelete, a (halált megvető Hunyady János, Kemény Simon, Dugonics Titus, Kinizsi Pál, Szondi György, Dobó István, Mecskei és Bornemisza, Zrínyi Miklós, Bocskay, Bethlen, Rákóczy és még sok) száz meg száz honszerető vitéz hősi alakjai, a félszázad előtti szabadság- harczban elesett névtelen hősök s végül mindazon jelesek emléke, kik a szellem fegyverével küzdve hazánk jelen nagyságának virágzó jólétének szilárd alapját letevék: egy szent kötelességet róv reád, magyar ifjúság, a múltra nézve, t. i. a soha el nem enyésző hálállak, a legmélyebb kegyeletnek érzelmeit! Hálával kell először is leborúlnunk a Mindenható előtt, a ki nemzetünket ezeréven át megőrizte, vezette, erős jobbjával meg is védelmezte ... és minden korban átélt óriás küzdelmeink élére legjobbjait állitá oda ajándékképen, atyai kegyelméből. Kegyelettel borulunk le az anyaföld kebelére, melyben hamvaitok már vele egygyé porladtak el, Ti nagyok, dicsők, halhatatlanok! Valljuk, hogy kevés volt egy ezredév ahoz, hogy dúló viharokkal és fergetegekkel gazdag századai elsöpörjék, emberfeletti erőt igénylő, csodaszerii hősies- ségtek, vitézségtek, bölcseségtek és honszerelmetek ragyogó emlékét, buzdító példáját! íme fogadjuk, követni akarjuk példáitokat és megtartani a drága örökséget, mit véretek hullása és lelketek kitartó munkája árán hagytatok mi reánk! Jól van, kövessétek, hallgassa meg az Úr szent fogadástokat! * * * De hogy valóban kövessétek a dicső ősök jelességét és példáját, a hazaszeretet kötelességet róv reátok a jelenben a jövő iránt. Azt mondtam: a szeretet nem puszta érzelem, vagy hiú érzelgés, hanem gazdagon omló forrása mindannak, a mi e világon üdvösséget ád; a hazaszeretet is tehát megvalósítása azon fenséges érzelmeknek, jeles tetteknek, melyek a hazának üdvét megteremtik. Mindent, de mindent, a mivel bírsz, magyar ifjúság, a mi vagy, szenteld a hazának! És vájjon mi az, a mivel te bírsz, a mi — az ősök példája szerint — üdvöt, boldogságot adhat az édes anyának? Van ép tested, lelked, földi és szellemi javaid, kincseid, van erőd, életed: mindezeket hozd áldozatul a haza oltárára! mert hiszen a lel- kedben élő hazaszeretet teszi szent kötelességeddé, hogy a hazának szenteld egész életedet! Fejleszd, ápold, müveid ki testednél:, és telkednek menden erőit, őrizd meg azok tisztaságát, épségét! Fékezd a gonosz indulatokat és hajlamokat; kerüld a bűnt minden alakjában, mert ez a szolgaság átkát rejti mosolygó álarcza alatt; a szabadság áldásait csak az élvezheti és az védheti meg, a ki maga is szabad s nem köti le testét-lelkét a bűnök rabbilincse,
