Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1900
Kövesd az erényt, mint a jelen és jövő életboldogság egyedüli feltételét ! Légy istenfélő! Hiszen erre a magyar ifjút nemcsak saját üdve, de a haza ezredéves múltja is hálásan kötelezi. Tiszteld a haza törvényeit, ősi alkotmányát, miként őseink tisztelték a béke napjaiban s ezekre hivatkozva védték jogaikat a zsarnokkal szemben. És mindenek felett tanulj meg hasznosan dolgozni; a jelcnidöt, a legfőbb javak megszerzésének eszközét bölcsen megbecsülni! Tanúlj meg élni a hazáért! És mindezt, már ifjúságod napjaiban kell elsajátítanod; mert habár zsenge korodban cselekvő áldozattal nem is járulhatsz a hon boldogságához, de neki kell majd szentelned férfi- korod összes munkáit. • Ne kicsinyelj semmi fáradságot, semmi munkát, a mi a haza közjavát előbbre viheti; minden pályán, minden elképzelhető működési körben szolgálhatsz a hazának. Nemcsak a harcsok véres küzdelmei, hanem a békének áldásos művei is föltehetik homlokodra a honfidicsőség koszorúját. Az egyesek munkája, szorgalma teremti meg a közjólétet, m«ly a haza felvirágzásának egyik nélkülözhetlen tényezője. De nemcsak munkásságban élni, hanem tudj hátran meghalni is, ha kell, a hazaért, ezzel is bizonyságot tehetsz a forró szerctctről, melylyel iránta tartozol. „A haza minden előtt! Ez legyen jelszava minden magyar ifjúnak. Ha erős karokra van szüksége a fenyegetett hazának, álljon elő, legyen készen a nemzet ifjúsága! Jellemvonása : igaz lelkesedés és kitartás legyen ; csata kiáltása: győzelem vagy halál! így volt ez egy ezredév óta, igy kell annak lenni a jelenben és a jövőben is!“1) Ezek azon szent kötelességek, melyeknek teljesítését a hazaszeretet követeli meg tőled, magyar ifjúság! Ha ezeket a jelenben híven betöltőd, egy szebb jövőnek veted meg általa alapját, a mikor „A magyar név újra szép lesz, Méltó, régi nagy híréhez.“ — Fel tehát, munkára fel! Készüljetek, edzzétek meg magatokat a jelenben a jövőnek biztosítására, hogy a nagy költő nemes haragtól hevülő lelkének dorgáló szavait ne sújtsa felétek, hogy Ti az életet meg nem érdemlitek! Egész nagy csillagok voltak őseitek, És ti csak parányok; Ne adja a balsors, hogy e szegény haza Bajában reátok szoruljon valaha, Ti meg nem óvnátok! Véssétek lelketekbe, szívetekbe e nap emlékeképen az ihletett költő buzditó szavait: Föl nemzetemnek apraja, nagyja ! Szégyen reá, ki lomhán vesztegel; Dicsőség arra, a ki dolgozik. —- Válasszatok most: Szégyen vagy dicsőség! ') Hazafias elmélkedések: Margóczy J. I. K. 44. 1.
