Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1900
24 kezesévé tették a magyar nemzetet is ama törvények, a melyek feljogosítják arra, lmgy maga kormányozza magát, maga intézze ügyeit felelős ministeriuma, népképviseleten alapuló országgyűlése által. S ekként a közügyek intézésére befolyást nyert minden polgár, politikai jogokat gyakorolhat minden hazafi, ha polgári kötelességeit is híven teljesítette. Az Erdélylyel ugyanekkor egyesült magyar hazában tehát a törvény előtt egyenlő már mindenki: főúr és pór, gazdag és szegény; a pór-ember épp oly biztonságban élhet a maga kis várában, szalmás kunyhajában rozskenyerével és szűk jövedelmével, mint az uradalmak hatalmas birtokosa pompás kastélyában. A közös vonás pedig, mely e hazában a kunyhó és palota lakóját egyaránt jellemzi: a törvényeknek és a koronás királynak tisztelete. Még nem törvény az, a mit a nemzet egyoldalúan határoz, addig, a míg azt a koronás király sanctiojával nem szentesíti. Tiszteljük a törvényeket, mert hiszen ezek megalkotásába közvetve szavazatainkkal mi is befolyunk, tiszteljük a legelső magyar embert, a királyt, az ősi magyar alkotmány és törvényes rend fölkent oltalmazóját. S annak a világra-szóló mozgalomnak, a melyet a dicső márcziusi ifjúság indított meg, a koronáját. 1848. április 11-ikén, a magyar szent koronának viselője, V. Ferdinand tette fel olyképpen, hogy mindazt, a mit hü népe törvényjavaslat alakjában szentesítés végett eléje terjesztett, helyesnek és jónak Ítélte s ellátta szentesítésével, hogy boldog legyen a nép, mely boldogságát a szabadságban, üdvét a haza függetlenségében találja. Felragyogott tehát a szabadság napja legalább egyidőre azon a földön, hol a szabadság véres zászlóit annyiszor hordozák; a felszabadult jobbágyság millióira rózsás berkek virultak az addiglan sivatag vadonból; az üldözöttek sóhajai helyett a szabad szívből eredő imádat hangja szállhatott fel a magyarok istenéhez; az eszmék harczából komor börtönök sötétjébe jutott rabok lánczai szétpattantak, hogy újra megnyíljék a közügyek harezosai előtt az a nemes küzdő-tér, hol szívvel-lélekkel, szóval-tettel szabadon munkálhatja a haza javát a honnak minden igaz fia. A hármas-halom országában a szellemi életnek hármas-ormát, az irodalmat, a tudományt és művészetet a szabadság napja nemcsak beragyogja fényével, hanem áldott gyümölcsöket is dúsan érlel azok tövében, míg lenn a völgyekben és az aranykalászszal ékes rónákon az áldásnak kiapadhatatlan forrásai fakadnak, melyeknek üdítő vize a föld- mívelés, ipar és kereskedelem izzadó munkásainak szomjúságát kellemesen csillapítja hűs cseppjeivel és erőt ad nekik a további kitartó munkára. Mert a királyok istene, magához emelte a király szívét; értelmét bölcseség sugárival ragyogta be, ki ekként végig látva roppant helyzetét, felismerte milliók javát. Annak színe előtt tehát, kinek az egek ülő széke, zsámolya pedig e föld, hálás szívvel borulunk le s esdö szóval Kérjük, hogy nemzetünknek mindenik nyomára Ragyogjon emberméltóság sugara. (Vörösmarty.)
