Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1900
A mult század utolsó évtizedeiben a régi assyr és méd birodalmak területén nyolczezer éves culturának nyomaira akadtak a kutatók s a legrégibb ékirással való feljegyzésekből kitűnt, hogy az a nép, mely ama műveltséget megteremtette s az ékirást feltalálta, az altaji népek turáni ágához tartozott. A hatalmas csatornákat és töltéseket, melyekkel a Tigris és Eufrates folyóknak egykor lápos és egészségtelen partjait édenné varázsolták, régen eltemette az évezredek futóhomokja; műveltségük és Írástudásuk már Krisztus előtt négyezer évvel sémi fajú népekre szállt s maguk örökre eltűntek: de hitéletükről való feljegyzéseikben ma is élénken szól hozzánk az altaji népek ősi, hamisítatlan szelleme. Az égnek az a megközelíthetetlen magas ura és istene, melyről szólanak, mintha ugyanaz volna, aki Etelét világuralomra hívta meg s Bendegúz vérének új hazát adott! Elismerik a hozzá értő európai tudósok, hogy oly hatalmas, oly szép népies eposzszal, mint a finnek Kalevalája, kevés nép'dicsekedhetik. Nekünk is vannak világhírű költőink, kiket a külföld is lelkesedéssel emleget. Nyelvünk költő szépsége, dallamossága és szónoki ereje csodálatra ragadja a vele megismerkedő idegent, - való; de igazán megérteni, megbecsülni és szeretni, a mi meggyőződésünk szerint, csak az tudja, a ki maga is magyar; de annak aztán kötelessége is !*) Pröhle Vilmos dr. *) Dolgozatom czélja és természete a felhasznált forrásokról való beszámolást, úgy hiszem, feleslegessé teszi.
