Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1899
Korunk szellemi életében fontos szerepet játszanak a tudományos és irodalmi társaságok. Mikor Finnország elszakadt előbbi anyaországától és saját nemzeti életét kezdte élni, a műveltség fejlődésével egyre érezhetőbbé vált ott is az ilyen egyesületek szüksége. Az egyetem, mely eladdig a felsőbb műveltségnek egyetlen tűzhelye volt, és a melynek azonfelül, mint állami intézetnek, be kellett töltenie mindenekelőtt a saját szerepkörét, sokáig már nem tehetett egymaga eleget a tudományos és irodalmi törekvések egyre növekvő igényeinek. így szülte Finnországban a kor maga önként, ezen érdemes társaságokat. A legnagyobb érdemek koszorúzzák valamennyi közűi nemzeti szempontból a Suomalainen Kirjallisuuden Seura-t (Finn Irodalmi Tár- saság-ot). A finn irodalom, modern értelemben véve a szót, csak a 19-edik században született. És hogy egy pár emberöltő ki tudta pótolni több század mulasztását, az annak az odaadó munkásságnak köszönhető, melyet ez a társaság a nemzeti művelődés szolgálatában kifejtett. A Finn Irodalmi Társaság kicsiny magból fejlett terebélyes fává. 1831 elején Lindfors orvos szóba hozta Rein történettudós előtt, hogy jó volna a finn irodalom fejlesztésére valami társaságot alapítani. Szó szót ért, és február havában már összegyűlt 12 férfiú az egyetem kebeléből, hogy a dolgot megvitassák ; ők aztán mindjárt meg is alapították a Társaságot. Köztük volt Lönnrot is, a ki halhatatlan munkásságának java részét a Társaság kebelében fejtette ki. A Társaság története négy korszakra oszlik, melyeknek határkövei: 1850, 1865 és 1881. Az 1850-ig terjedő első korszak az ébredés és remények kora. Úgy látszik, mintha a Társaság csak azért léteznék, hogy egyetlen embernek munkáit kinyomassa. De ez az ember Lönnrot Illés, az ős finn népköltés gyűjtője és a modern finn irodalmi nyelv megalapítója. A korszak működésének legfontosabb eredménye a Kalevala és Kanteletar kiadása. A Társaság 1831-ben segítséget szavazott meg e nagy embernek, hogy utazza be a finn ősköltés hazáját, és mikor ez 1833-ban a nép ajkáról ellesett kincseket föltárta előtte, lelkesedéssel ajánlkozott kiadásukra. De Lönnrot kijelentette, hogy ő gyűjteményét „egy teljes művé óhajtja összeilleszteni, a mely a finn mitológiát illetőleg némiképpen megfelelhetne az izlandi Eddának“. És lankadatlan buzgalommal 2 év alatt VI. Tudományos és irodalmi társaságok.
