Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1899
56 még egyszer annyi anyagot gyűjtött, a gyűjteményt lángeszével művészi egésszé öntötte, és a nagy mű 1835-ben megjelent a következő címmel: „Kalevala, éli Karjalaisten Runoja Suomen vanhoista ajoista“ („A Kalevala, vagyis a Karjalaiak Énekei Finnország őskorából“). Ez az első kiadás még csak 32 runo-t (éneket) foglalt magában; de hála a mester köré sorakozó lelkes ifjú gárdának, s főképpen Europaeus-nak, a ki a Kul- lervo-nak, a Kalevala gyönyörű epizódjának, runo-it gyűjtötte össze, Lönnrot már 1849-ben kiadhatta a Kalevala-t abban a formájában, melyben méltó helyet foglalt el a világirodalom legnagyobb nép eposzai között. Ezt az 50 énekből álló kiadást azóta sokszor újra-nyomták és lefordították svédre, németre, franciára, angolra, magyarra, észtre, oroszra, csehre s részben norvégre és olaszra. 1839-ben mutatta be a fáradhatatlan Lönnrot a Társaságnak a másik hires népköltési gyűjteményét ilyen címmel: „Kanteletar taikka Suomen kansan vanhoja lau- luja ja virsiä“ („A Kanteletar, vagyis a finn nép régi énekei és versei“). Ezekkel a rövidebb lélegzetű lantos és elbeszélő költeményekkel a Társaság 1840-ben ajándékozta meg a nemzetet. Azonban a Társaság a tudományos irodalomnak is meg akarta vetni az alapját, és ezen célból indította meg 1841--ben a „Suorni“ című folyóiratát. 1850-ben nehéz idők járták a világon: a februári forradalom megrázta az európai társadalmak alapköveit. A nagy viharnak csak egy-két eltévedt hulláma verődött Finnországba, hanem ez is elég volt arra, hogy a megdöbbent hatalom a legszigorúbb rendszabályokhoz nyúljon. A Társaságra is sötét napok virradtak; március havában megengedték ugyan, hogy tovább éljen, de kemény föltételek mellett: az egyetemi hallgatóknak, iparosoknak és parasztoknak megtiltották, hogy tagjai lehessenek ; kiadványaira pedig ránehezedett a cenzúra szörnyetege. Sőt, hogy az üröm-pohár csordúltig teljék, pár hónap múlva közzé tették, hogy 10 esztendeig kisértsen, a hírhedt törvényt, mely szerint azontúl finn nyelven csak vallási és gazdasági iratokat, lehet kinyomatni. De a Társaság nem csüggedt: újra-nyomatta a régi müveket, folytatta a népköltési gyűjteményeket, kiadta az első svéd-finn szótárt Europaeus-tól. Majd 1869-ben, megszabadúlva a súlyos bilincsektől, kiadja Topelius-nak utolérhetetlen népiskolai művét, a „Természet könyvét,“ melyből 11 kiadásban 130,000 példány fogy el És végűi 1864-ben fölbuzdítja a nemzetet, hogy Porthan-nak, a nemzeti törekvések úttörőjének, közadakozással szobrot emeljen Turku-ban. A Társaság harmadik időszaka is gyászos időkkel kezdődik: az Ínség rémes éveivel. Hanem azért Lönnrot monumentális finn-svéd szótárának 1866-ban megkezdett kiadását szakadatlanúl folytatja, míg végre a 2,200 nagy oktáv-lapra terjedő hatalmas mű, mely a finn nyelvnek egész szókincsét felöleli, a korszak záróköveképpen 1880-ban megjelenik. E korszakban adja ki a Társaság Vasenius-nak kitűnő katalógusát
