Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1898
59 Ezen törvényczikkek szellemi és erkölcsi tartalmán nyugszik a mai Magyarország. Ezen törvényeken állott, mint kősziklán a haza bölcse, midőn hazánk állami egyediségét 1861-ben a birodalmi alkolmánynyal akarták tönkretenni örök időkre. Ezeknek a törvényeknek tökéletes helyreállítása tette lehetővé a 67-es kiegyezést s hazánk új. boldogabb korszakát, ezekre a törvényekre hivatkozik ma is az államférfi, ha súlyt akar adni szavának. S vájjon, szeretett ifjúság, képezhetnék-e e czikkek alkotmányunk sziklába vésett fundamentumát, ha V. Ferdinánd, sz. István koronájával fölkent királyunk azokat aláírásával 1848. április 11-én nem szentesíti s ez által törvényekké nem alkotja? Vájjon hivatkozhatnánk-e rájuk, mint oly alkotásokra, melyek megtartására esküvel kötelezte magát a király. Magyarországon csak az törvény, amit a nemzet akarata létrehoz, s a koronás király szentesit. íme itt van tehát április 11-ének jelentősége. Bizonyára törvényhozóink bölcsességének tanúbizonysága ez a mai ünnepnap. Kiegészítője márczius 15-ének, alkotmányos elismerése az új, szabad, demokratikus magyar államnak. És ha mi összegyűltünk ide, szeretett ifjúság, hogy e nap emlékét megünnepeljük, bizonyára a hazaszerelet magasztos érzése és 1848. diadalának büszkesége s vívmányainak tisztelete lángol kebleinkben, az az érzés, mely század óta él a magyar szivében. Éljen ez érzés bennetek is, mert csak úgy lehet boldog e haza, ha fiai tisztelik a törvényt és szeretik a szabadságot. Május 9-ikén Szabolcsvármegye indítványára ez évben is tartottunk milleniumi emlékünnepet. Igazgató megnyitó beszéde után Moravszky Ferencz mondotta el következő alkalmi beszédét : Mélyen tisztelt ünneplő Közönség! Kedves tanuló Ifjúság! Még most is az öröm tüze gyulád ki arczunkon, még most is a lelkesedés lángja lobog fel keblünkben, ha visszagondolunk arra a lelket fölemelő, szívet nemesitő magasztos ünnepélyre, melynek a közelmúltban lehettünk tanúi. Nem hűs forrás mellett, mint hajdan, nem fehér lovat áldozni Hadúrnak, nem is ennek a segítségét egy kitörendő háborúra kikérni, hanem azért gyűlt össze szépséges szép fővárosába, három évvel ezelőtt a lelkes magyarság, a legelső magyar ember, a legalkotmányosabb magyar király fölkent személye körül, hogy annak, a ki a nagy idők folyamát kiméri, forró imában és zengő énekben adjon hálát ama végtelen kegyelemért, hogy honának ezredik születése napját zavartalan, békében és örömben ünnepelhette. Ünnepelte pedig azzal is, hogy békés munkássága gyümölcsét a nagy világ előtt bemutatva, tanúságot tett békés hajlamairól és haladásvágyáról. Ma is, a mikor az immár több mint ezer éves haza fennállásának örömünnepét üljük, ma is ugyanazok az érzelmek újulnak fel szívünkben és egész valónkban.
