Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1898
58 ran századok mulasztásait és vágyait, törekvéseit pótolják, illetve töltik be rövid napok alalt. Ha a zsarnokság bilincsben lartotta hosszú időkön keresztül a szabad nemzetet; ha a léha kor elölte a nép lelkében a nemes, nagy eszmék és lettek iránti lelkesedést; — az ily állapotok után szoktak bekövetkezni az erőszakos kitörések, melyeknek indító oka mindig a legnemesebb, czélja mindig a legmagasztosabb, de sikerét többnyire az koczkáztatja, hogy a maga túlzásaival sok borzalomnak és nyomorúságnak, sok ártatlanul kiontott vérnek az okozója. A franczia forradalom a maga nagyszerűségében és dicsőségében is örök példa arra, hogy szennyes túlzásaiban, szörnyű borzalmasságaival mennyi foltot ejtett a szent szabadságon. 1848-ban egész Európában elfogta újból a sziveket a népszabadság ősi vágya. És mit látunk mégis? Páris, Berlin, Róma, Becs, Drezda, Stuttgart, Baden stb. mind ártatlanul kiontott vérrel Írják fel vágyaikat a história lapjaira, hogy onnan a zsarnokok zsoldos hada egy időre letörölje azokat, rabigába verve a felkelő népeket. Egyedül a magyar nemzet az, mely 1848-ban márczius 15-én a béke forradalmának dicsőségét érte meg. Azért volt ez igy, mert a magyart kilencz százados alkotmányos élete tanította meg arra, hogy a szabadságot nehezebb kivívni, mint elveszteni, s ép ezért hajlott -mindig inkább a békés kiegyenlítés leié s csak akkor fordult az ultima ratióhoz, melyet fegyvernek neveznek, midőn már a békés kiegyenlítésnek minden utja- módja el volt zárva. 1848. márczius 15-ike a békés szabadság küzdelemnek egyik legragyogóbb diadala; ezért lett e napból nálunk nemzeti ünnep. Ámde a magyar nemzetnek ezer éves monarchikus szelleme és érzülete nem veszi-e észre, hogy márczius 15-ének van egy attribútuma is? Avagy nem lenne szent előttünk az István koronája? Elát vájjon Bocskai, Bethlen, Rákóczy György előtt nem volt-e a legszentebb tisztelet tárgya ez az ezer éves symboluma a magyar királyságnak, melynek létezése bizonyára a legnagyobb hatással volt a nemzet politikai higgadtságának kifejlődésére ? Mindnyájan érezzük ezt most is és ezer éves történetünk ezer lapja mutatja, hogy alkotás csak az volt állandó érvényű, országgyűlési végzés csak az volt szent és törvény erejű, a mit a koronázott király szentesített. Érezte ezt a magyar négyvennyolezban is. Annál jobban érezte, mert századok korhadt oszlopait akarta lerombolni s építeni újakat, erősebbeket, ismét századokra szólókat; alkotni a régi rendi alkotmány helyett újat, népképviseleten alapulót; a rendi jog helyett polgárjogot, a jobbágyi rabszolgaság helyett polgári szabadságot, a szétdarabolt ország helyett egygyé olvadt államot és a vallási egyeduralom helyett vallási egyenlőséget. Ezekért küzdöttek ama kor bajnokai s alkottak törvényezikkeket csak abból a czélból, hogy előálljon a tiszta demokráczián alapuló magyar nemzeti királyság. Az 1848-iki új alkotmány alaptörvényei a következők: Független felelős magyar minisztérium (III. t.-cz.); népképviseleten alapuló országgyűlés (IV. t.-cz.); Erdély uniója (VII. t.-cz.); közteherviselés (VIII. t.-cz.); úrbéri terhek s földesúri hatóság eltörlése (IX. t.-cz.); sajtószabadság (XVIII. t.-cz.); vallásegyenlőség (XX. t.-cz.).
