Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1897
9 V. ekloga. Menalcas. Nos Mopsus, miután már összehozott a szerencse S jól kezeled könnyű sipodat, dalhoz magam értek: Mért ne heverhetnénk le ezen szilfás mogyorósban ? Mopsus. A te korod késztet hallgatni szavadra, Menalcas, Mindegy, akár szellő lengette hűvösre ülünk le, Vagy barlangba megyünk inkább. Nézd, épen amottan Fonja körűi üregét itt-ott fürtökkel a szőllő. Menalcas. Itt hegyeink közepet!, méltó társad csak Amyntas. Mopsus. Már pedig őt Phoebus sem tudja legyőzni a dalban. Menalcas. Kezd te előbb Mopsus! Zengjed Phyllist, a szerelmest, Majd a derék Alcont vagy a czívódásteli Codrust. Fogj hozzá; legelő gödölyéd bízzad Tityrusra. Mopsus. Már csak azon kezdem, mit a bükk héjába bevéslem; — Párversekbe szedett dalomat minapába csináltam, — Majd akkor jöjjön versenyre ki vélem Amyntas! Menalcas. Annyi szavamra igaz, hogy olyan melletted Amyntas, Mint hajló fűzág az olajfáknak ligetében, Vagy bíborrózsák közepeit lapulón a gyökönke. Mopsus. Megsiraták Daphnist, holtán keseregve, a nymphák, Láttátok magatok mogjorók s patakok, mikor anyja Általölelte fiát, a hideg tetemet, panaszával Sorra megátkozván a kegyetlen eget s a nagy istent.
