Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1896

17

lásakor mintegy elkerülje az ai, ei (több birtoku harmadik) személyragok létesülését. pl.

berzéte-i

helyett mondják berzéti,

piricse-i

V

piricsi

litke-i

V

litki

kemecse-i

n

kemecsi

bátka-i

V

bátki

várda-i

n

várdi

bakta-i

??

bakti

stb, pedig — ismétlem — ezeknek utolsó hangzója nem rag. íds vájjon ki mondaná magyartalannak ezeket : Bátki Tercsi, várdi járás, bakti vásár stb.

A „nyíregyházai“-t pártoló másik irány álláspontja már komolyabb, figyelemreméltóbb, mert elvi. Ez azon meggyőződésre és oly nyelvi törvény létezésére támaszkodik, hogy:

„a tulajdonnév olyan nenyuljhozzám virág, melyen a szó- viszonyitás- és képzéskor semmiféle változtatást, módosítást, vagy csonkítást elkövetni nem szabad.“ — Ha ilyen szabály, melynek létezéséhez kétség nem férne, valóban léteznék, az előtt meg kellene hajolni; de én igyekezetem daczára sem nyelvtudományi könyvet, sem nyelvészt nem találtam még, amely, illetőleg aki ilyen magyar nyelvtörvény valóban létezését megerősítette volna, sőt olyat a később közlendők szerint a gyakorlatban felállítani, érvényesíteni a meglevő példák mellett szinte lehetetlen.

Ha már az eddigiekből is következtethetnők, hogy nem volt semmi szükség a „nyíregyházai“ kitalálására és nem tette kívánatossá annak forgalomba hozatalát semmi alaposnak elfogadható ok sem; lássuk már most azon érveket, melyek a „nyíregyházi“ helyességét bizonyítják és annak jogosultsága mellett tanúskodnak.

Az „i“ képző mellékneveket alkot főnevekből, ismétlő számnevekből, határozó szókból és névutós főnevekből, pl. házi, kerti, földi, emberi, fali, vízi, ötszöri, sokszori, tegnapi, mai, dél-utáni, ház előtti sth. Ezen „i“ képzőnek jellemző sajátsága az, hogy legkivált ragozatlan főnevekhez járulhat. — Ha tehát

mégis rágós főnevekhez tesszük, tűrhetetlen és ezért kerülendő

2

AT- é)