Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1895

1. §. Első időszakbeli művei.

Pheidias születési évét bizonyossággal semmiféle Írott forrásból sem állapíthatjuk meg. Plinius csak annyit mond, hogy „a 83-ik olympias- ban virágzott“ ') és a 448-ik év az az időpont, amikor a legjelentékenyebb műveit alkotta meg. Plutarchosszal szólva, a nagy szobrász önmagát ábrázolta Athéna Parthenos paizsán „kopasz öreg“ alakjában. Azt lehetne ebből következtetni, hogy 438-ban már elmúlt 50 éves. Hanem az ő születési évének legbiztosabb meghatározására szolgáló adatnak azt lehet tekinteni, hogy minő részt vesz a Periklés alatt készült munkákban. Abban a korszakban, midőn e munkák megkezdődnek, vagyis 447 körül Pheidiasnak teljes erőben és korban kellett lennie; tekintélye pedig oly nagy volt, minőt csak a már hires név szerez. Minden valószínűség szerint tehát 490 és 485 közzé lehet tenni születése idejét. Ekként ama nemzedékhez tartozik, mely a perzsa háború hadi zaja között nő fel és dicső elbeszéléseken lelkesedik, s ekként a nemes becsvágyakat, mint becses örökséget veszi át és ápolja.

Az olymposi Zeus-szobor talapzatára vésett feliratban Pheidias felemlíti, hogy athéni születésű és Kharmidés fia. 3) Valószínű, hogy Khar- midés maga is művész volt, mert a görög szobrászoknál csaknem állandóan az volt a szokás, hogy jelzésükben csak akkor említették fel atyjuk nevét, ha ez utóbbi szintén azt a mesterséget folytatta. Pheidias testvére Panainos festő volt és közreműködött egy athéni oszlopcsarnok, a Poikile díszítésében, ahol a marathoni csatát festette meg; neve becsülettel áll meg a Mikon és a kolophoni Dionysios neve mellett, a kik a thasosi Polygnotos vezetése alatt az athéni festőművészetnek kiváló lendületet adtak. Pheidias eleinte szintén a festészethez érez hajlamot; a nagy szobrász egy festő műtermében kezdi meg tanulmányát. Sőt Plinius is szól általa készített festményekről, melyeket egy paizson látott Athénben 8); talán úgy kell ezt érteni, hogy Pheidiasnak későbben eszébe juthattak első tanulmányai a Parthenos paizsa belsejének a diszité- sénél. Bármilyen általános értékű legyen is ez az adat, nem közömbös dolog tudni, hogy Pheidias az ecset kezelésével kezdte meg pályafutását. Elvégre ez a festői nevelés nyomot hagyott talán az ő szobrászati munkájában is. A mester, ki nagyszabású arany-elefántcsont szobraiban az elefántcsontnak és az aranynak színét oly szerencsésen egyezteti össze, a ki oly nagy kedvteléssel rajzolja meg a Parthenon frízének kartonjait, kétségen kívül ezen művészet gyakorlásának köszönheti részben

') Plinius Nat. Hist. 34, 49.

2) Pausanias V, 10, 2, 'f’eiőías Xa^í'á'ov vtós \A.)yvu~i.ó< n' enotijoe Athéni származását illetőleg v. ö. Strabon VIII. 353; Platon Protagoras p. 311.

J) Plinius Nat. Hist. 35, 54.