Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1895
# a szinek iránt való finomabb érzékét, s a szobrászat által nyújtott segédeszközök szabadabb és szélesebb körű alkalmazását. Ezen első tanulmányai daczára sem késik a szobrászat felé vonzódó hajlamát követni. Első mestere az athéni Hégias, Kritios és Nésio- tés kortársa és e régi attikai iskola egyik legrégibb képviselője, a melynek stíljét az akropolisi ásatások derítették fel. ') — Ha megtekintjük az ásatások alkalmával talált legújabb női szobrok közül például az Euthydikos fogadalmi ajándékából származó bájos mellszobrot, azt hiszszük, elég tiszta fogalmunk lesz a mintákról, a melyeket a fiatal szobrász az ő első mesterének műtermében tanulmányozhatott. Hanem az attikai hagyomány kétségen kívül nagyon szűknek tűnhetett fel előtte; láijuk, hogy Myron példájára Pheidias is elhagyja Athént és leczkéket vesz a szomszédos nagy iskola hires fejétől, az argosi Agelaidastól. 2) Agelaidas tanítása nagyon alkalmas volt az athéni szobrászok stíljénél szabadabb és szélesebb körű stil behozatalára. Tegyük hozzá még, hogy a mesterség megtanulása és a technikai fogások megismerése szempontjából az Argosban való tartózkodásra nézve nem kevesebb haszonnal járt. Kétségen kivül itt szerzett a bronzöntésben és a toreutikában általános ügyességet, a melyet a régi írók róla megjegyeznek, 3) s a miről arany-elefántcsont szobrainak annyira magasztalt tökélye is tanúskodott. Pheidias első ismeretes műve arany-elefántcsont szobor, mely az achaiai Pelléne város számára készült és Athéna templomában szenteltetett fel. Azt beszélték erről, hogy a talapzat alatt mély nyílás tátongott, a honnan nedves friss levegő áramlóit fel az elefántcsont megőrzése czél- jából. Váljon Argosban volt-e a fiatal szobrász, mikor a pelléneiek hozzáfordultak és Agelaidas ajánlotta-e nekik, hogy őt bízzák meg? Nincs rá okunk, hogy ilyet állítsunk, habár a feltevésben semmi valótlanszinüség sincs; *) de bár Pheidias megragadja az első alkalmat arra, hogy magát ismeretessé tegye, még mielőtt Athént elhagyná, a Kimon által megindi- ditott művészeti mozgalom nemsokára Athénba szólíthatta őt vissza. Szeretnők, ha a Pheidias műveit Kimon kormányzása idejére lehetne tennünk; erre nézve azonban fájdalom, nincsenek biztos adataink. Mindazonáltal az ő hírneve eléggé meg van ekkorra állapítva ugyannyira, hogy még Athénban is jelentékeny munkákat bíznak reá. Valóban úgy látszik, hogy a 465. és 460. évek között készít egy fogadalmi bronzcsoportot, melyet — 7 — ') Dión Ghrysostomos Orat. 55, 1, p. 282.-) Aristophanés scholiastája, Békák, 504. v. Suidas, s. v. I'eXádas V. ö. Tzetzes Chii. VIII. 325. 3) Plinius, Nat. Hist. 34, 54. „Phidias . . . scientia aeris fundendi primus inclaruit, primusque artem toreuticen aperuisse atque demonstrasse merito iudicatur.“ V. Ö. Seneca, Epist. 85. „Non ex ebore tantum Phidias sciebat facere simulacra, faciebat et ex aere.“ J) Ez Beulé coniecturája, Phidias (La Jeunesse de Phidias, bevez. 16. 1.)
