Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1895

Az ötödik században az athéni Pheidias neve a leghíresebb. ') Athén legragyogóbb történelmi emlékeihez fűződik ez és ama művészi mozgalmat képviseli, mely ettől kezdve biztosítja az attikai iskola fen- sőbbségét a többi fölött. Pheidias lángelméje kétségen kívül igazolja a helyet, melyet az elsőrendű görög mesterek között számára kijelölünk; nem mintha érdeméből akarnánk levonni, mindazáltal meg kell jegyeznünk, hogy a kedvező körülmények bámulatos összejátszása nagyot segített rajta. Virágzása tetőpontjára akkor ért, midőn Periklés megvalósíthatja ama szépitési törekvéseket, a melyekről Kimon álmodozott és e nagy államférfm barátsága a legszélesebb körű tevékenységre indítja őt. Egyetlen egy kortársa sem talál olyan alkalomra, mint ő, hogy a fogékony tanítványok egész iskoláját részesíthetné a nagy alkotásokban való közreműködésben; talán egy sem képes oly nagy mértékben és oly hatalmas irányt szabni eléjük és munkásságukra úgy reá nyomni saját bélyegét. Miért is Pheidias úgy tűnik fel előttünk, mint nagyon sokoldalú férfiú. Egy rendkívül kiváltságolt korszaknak a legnagyobb mestere ő; ugyanakkor feje oly iskolának, mely nem szorítkozik csupán arra, hogy folytassa hagyományait, hanem a mely az ő felügyelete alatt dolgozik és közvetlenül a mester gondolatából merít ihletet. Habár e kötetben a tér szűke miatt csupán az ő személyes műveivel foglalkozhatunk, még sem szabad felednünk, hogy a Parthenon mesterműveiben is az ő befolyása uralkodik és hogy későbben az athéni dekorativ szobrászat tanulmányozása közben is ott találjuk az ő iskolájának legtökéletesebb nyilvánulását.

') Pheidiasra nézve lásd Otfried Müller: De Phidiae vita et operibus, Göttingen, 1827. L. de Ronchaud, Phidias, sa vie et ses ouvrages, Paris, 1861. Petersen, Die Kunst des Pheidias am Parthenon und zu Olympia, Berlin, 1873. Ch. Waldstein, Essays on the art of Pheidias, Cambridge, 1885. M. Collignon, Phidias, a Collection des artites celebres-ben, Paris, libraire de l’Art, 1886. Waldstein, Phidias czimü czikke, Baumeister Denkmäler des klassischen Alterthums czimü vállalatában. Haszonnal olvasható Preller czikke is Allgemeine Encyclopaedic, III. 169 s köv. 1. és Brunn Geschichte der griechischer Künstler, I. 157—210. 1. Beulé: Phidias, drame antique (Paris 1869) czimü munkája, mint a szerző maga mondja, nem egyéb „egyszerű szépirodalmi olvasmánynál“ (récréation litteraire). Mindazáltal érdekes a bevezetése Pheidias ifjú korára vonatkozólag.