Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1895
15 derekát, az itáliai díszítőknek gyors és kissé nyers modorában. Azt lehetne gondolnunk, hogy az olympiai szobor közvetetlen utánzata ez, ha nem tudnék, hogy Hadrianus az athéni Olympieionban egy aranyból és elefánt- csontból készült Zeus-szobrot szentelt fel, a melyet egy attikai pénz ábrázol. ') Ebben fogjuk későbben keresni az eleusisi festmény prototípusát, a mely úgy látszik, Hadrianus idejében készült. Legalább megtudjuk belőle, hogy az athéni szobor az olympiainak a másolata volt és hogy attól csak a bal kar mozdulatára nézve különbözött, a mi e kor Ízlésének megfelelően, szinházias tartással hátra kerül. Valósággal erőt kell vennünk magunkon, hogy a megszokott dologtól eltérjünk és elképzeljük ezt az arany elefántcsont-szobrászatot, mely igazán szólva nem egyéb, mint a polychrom szobrászatnak egyik formája. Hanem hát nagy hiba volna ezt tisztán elméleti szempontból megítélnünk, részrehajlásból és elfogultan, a nélkül, hogy számba ven- nők a kivitel módozatait, a melyeknek eszközeit csupán csak gyanítani vagyunk képesek. Pheidias, kétségen kívül feltárta művészetének minden titkát, hogy eltüntesse az elefántcsont és az arany között meglevő ellentétet, továbbá, hogy a meztelen részeket meleg patinával bevonja az arany színeinek változatossátétele czéljából és hogy ügyesen előállítsa az email színjátszásait. Másrészt a trón díszítése is hozzájárult a rajta találkozó anyagok különféleségénél fogva ahhoz, hogy a fémnek nagyon is egyforma ragyogását csökkentse. A trónuson toreutikus és igen gazdag mozaik munka volt, a mely aranyból, ébenfából, elefántcsontból és drágakövekből állott; domború művekkel, inkrustációkkal, ronde-bosse figurákkal és festményekkel volt diszitve. Ezen ékítményről bizonyossággal nem tudunk magunknak tiszta fogalmat alkotni, mert rajta szakavatottan árnyalt változó szinek emelkedtek ki az ébenfa komor színéből. Pausanias leírására térünk tehát vissza, minta mely a szék különböző részein ábrázolt tárgyakat felsorolja. 2) Karjai thébaii gyermekeket rabló Sphinx- alakokon nyugodtak; alul egyik oldalon Apollón, a másikon a Nióbé gyermekeit megölő Artemis volt látható. A lábakon négy tánczoló Győzelem, elől ugyancsak kettő. A trónus lábainak erősebb megszilárdítása czéljából a művész domború művekkel ékesített négy keresztpánttal (Landes) kötötte azokat össze. Az elől levőn a régi olympiai versenyek voltak ábrázolva, a többi három Heraklésnek és társainak az Amazonok ellen vívott harczait mutatta. A hátsó támlány fölött emelkedtek a Hórák és a Charisok, a legenda szerint Olympos urának leányai. Különös óvóintézkedéseket tellek arra nézve, hogy a szobor szilárd állását biztosítsák, mivel a trónus lábai nem voltak elég erősek ennek a tartásához. A szék alá még négy oszlopot is támasztottak, hogy a *) *) Overbeck, Griechische Kunstmythologie, I. 63 1. 10 á. 2) Pausanias, V. 11, 2, 5. A tárgyak részletes tanulmányozására nézve, lásd Petersen, Die Kunst des Pheidias, 354. s köv. 1.
