Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1895
12 halt meg, az Athéna Parthenos felajánlása után és ama per folyamán, mely azt csakhamar követi; mig a másik szerint Elisbe menekült 438. után, hogy az elisiek által megrendelt szobrot elkészítse. E két hagyomány mibenlétét későbben fogjuk vizsgálni; hanem azért azt hiszszük, már most elfogadhatjuk a Loeschcke által kifejtett érveket ') és 448-ra tehetjük az olympiai Zeus felajánlásának idejét. Más tekintetben térjünk vissza a 457. évre, melyet a templom nyers munkálatai befejezésének időpontjául fogadtunk el. Nem az-e a legvalóbbszinü feltevés, mely legcsekélyebb időközt sem enged ez időpont és a szobor felszentelésének ideje közölt? Tegyük fel, hogy a 83. olympias ünnepélyei pontosan ugyanazon 448. év nyarára esnek; egészen természetes alkalom volt tehát az egybegyült Görögország előtt való inaugurálására annak a szobornak, mely a szentély belsejében ragyogott. Ha helyesek e következtetések, Pheidias 451. táján már mint hires ember érkezik Olympiába, mint a kit az elisiek, delphii és athéni munkái révén magok választottak magoknak. Hogy jól megcsinálja a kolosz- szális művet, melyet magára vállalt volt, gyakorlott munkatársakat vitt magával az Alpheios völgyébe. Eleinte fitestvérének, Panainosnak, a festőnek kellett a szobor tartozékainak díszítésében segédkeznie; Kolotés, különösen kedvelt tanítványa, ügyes toreutikus volt, a ki szakított mindennemű fémművészet gyakorlásával. Plinius szerint utóbbinak része volt az olympiai Zeus-szobor készítésében 2) és még Elisben való tartózkodása alatt készít egy mozaik remekművet, t. i. a Heraionban elhelyezett aranynyal kirakott elefántcsont-asztalt, a melyre az olympiai győzők győzelmük jutalmául nyert koszorúikat ajándék czímén rakták le.3) Ilyen segítséggel telepedve az óriási műterembe, melyet még Pheidias halála után is sokáig mutogattak az olympiai látogatóknak, az athéni mester tetszése szerint alkothatta meg művét, a mit az ó-kor az istenek királya legtökéletesebb típusának Pmert el. Az olympiai templom szobra kolosszális volt. Ülő szobor lévén, Pheidias megnagyobbíthatta méreteit; Strabon szavai szerint, ha teljes magasságában felemelkedett volna, felszakitja még a templom fedelét is.4) A méretekre nézve a régi irók nincsenek egyértelemben. Pausanias méltatlankodva jelenti ki, hogy ő nem fogja megdicsérni azokat, a kik a szobor méreteit megírták. 5) Némelyek csakugyan 60, mások 100 lábról beszélnek, sőt egyesek még ennél is tovább mennek és 150 rőf magasságot emlegetnek, ami csaknem 89 métert tenne ki. 6) A képzelet teljesen szabadon kezdett csapongani akkor, a midőn az ó-kor e szobrot ■) G. Loeschcke, Phidias’Tod. 2) Plinius Nat. Hist. 35, 54, 34, 87. 3) Pausanias V. áO, 1. ‘) Strabon VIII. p. 353. 6) Pausanias V. 11, 9. 6) Lásd Ovei'beck Schriftquellen 736—738. sz.
