Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1895
11 nak nem volt harczoshoz illő testtartása. Mozdulatlanul állva, egyenes és szabályos redőket képező kettős tunikába öltözve jobb kezében a lándzsáját tartotta, mely alul a földig, hegyével pedig a fej magasságáig ért. A paizs szija balkarjára volt fűzve. Fejének iránya mutatja, mennyire befelé nézett tekintetével az Akropolis északi oldalára, hogy mintegy a várost szemlélje. Egészben véve a szobor nyugodt és szigorú képet mutatott, ha ugyan hinni lehet Zozimos történetírónak, ') kinek elbeszélése szerint, mikor Alarich gótjai az Akro- polist elfoglalták, félelem szállta meg őket a felfegyverzett istennő láttára, a ki úgy tűnt fel előttük, mintha szembe akarna velük szállani, hogy visszaűzze őket. Pheidias után egy nemzedékkel későbben, egy hires toreutikus Mys volt megbízva azzal, hogy a paizsot bronz domború művekkel borítsa be, a miket Parrhasios festő rajzolt meg, s a mely Kentauromachiát ábrázolt.2) Hanem e tényre még sem lehetne azért hivatkozni, hogy a Promachost a mester utolsó művei közé soroljuk. Ellenkezőleg úgy látszik, minden arra vall, hogy ez, a Kiinon korából s a nagy államférfiu- nak 449-ben bekövetkezett halálánál korábbi időből való. Költségeit a marathoni zsákmányból fedezték3); Kimon Athénjét védi magas piedesz- tálról, várakozva mintegy arra, a mit aztán Periklés meg is ad neki, ugyanezen művész kezéből, a dicső versenytársra, t. i. Athéna Promachosra. Plinius szerint a 448-ik év az az időpont, a mikor Pheidias hírnevének tetőpontján áll4), melyet pályáján egy jelentékeny művének befejezése jelöl meg. Hanem hát melyik lehet az a jelentékeny mű? A Periklés kormányzása alatt megkezdett munkákra gondolni nem lehet. Nem marad tehát egyéb hátra, mint az a szobor, a mely a Parthonosszal együtt a mester remekművei közé számítódik, vagyis: az olympiai nagy templom számára aranyból és elefántcsontból készült Zeus-szobor. Ennek a keletkezését erre az időre tenni nem egyéb, mint előre is lemondani egy igen homályos és igen vitás kérdésről, arról t. i., a mi Pheidias halálának az idejére vonatkozik; nem más, mint két, egymással teljesen ellenkező verzió közül választani, melyek egyike szerint Pheidias 438-ban ’) Historia nova V. 6. 2.-) Pausanias I. 28. 2. Wernicke szerint ■ e relief-eket nem annak a hires toreu- tikusnak kell tulajdonítani, a ki a negyedik század elején élt, hanem a hasonló nevű művésznek, a ki talán amannak nagyatyja volt, Sitzungsb. der arch. Gesellschaft, Jahrbuch des arch. Inst. 1890. 59 1. 3) így nevezik : tó Syaipa tó módét. Aristides Orat. ed. Dindorf II. 288 1. V. ö. E. Curtius Die Stadtgeschichte von Athen Berlin, 1891. 133 1. 4) Plinius Nat. Hist., 34, 49. „Floruit autem (Phidias) Olympiade LXXXIII. cir citer CCC nostrae urbis anno.“ (Ü-ik ábra.) Athéna Promachos. (Athéni pénz.)
