Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1895
10 szépitési munkálatainál és reábizza egy közköltségen állítandó kolosszális szobornak a kivitelét, melynek az volt a czélja, hogy örök emlékül szolgáljon arra, minő részt vett Athén Görögországnak a perzsák ellen való védelmében. Ez az Akropolison felszentelt szobor az, a melyet Démos- thenés a „nagy bronz Athéná“-nak nevez, ugyanaz, a mely későbben a Promachos ') melléknevet nyerte; és kétségen kivül ezt kell ama szobornak is tartanunk, melyet Plinius „Cliduchus^-nak (Kulcsár) nevez; 2) a Propylaiák mögött felállított istennő valóban úgy tűnt fel, mint az Akropolis szent helyének őre. A Promachos talapzatát több Ízben azonosnak akarták tekinteni ama tufa-talapzattal, mely az Akropolison még most is a helyén látható; 8) a szobor ekként lett volna felállítva a Propylaiák és az Erechtheion közötti félúton s a Mnesiklés által épített bejárás irányában. Habár ekként Kimon idejében és ama munkálatok előtt állították fel, melyeknek Periklés alatt az Akropolis képét oly gyökeresen meg kellett változtatniok, a Promachos már mégis a Kimon- tól kontemplált terveknek megfelelő helyet foglalta el. A szobor méretei kolosszálisak voltak. Pausaniasszal szólva, a napfényben ragyogó sisak forgóját és lándzsájának hegyét már a nyílt tengerről meg lehetett látni, mikor a hajósok a Sunion hegyfokot megkerülték; 4) ha hihetünk a pénzek tanúbizonyságának, a melyek a Promachost a Kerameikosról tekintve mutatják a Propylaiák és az Erechtheion között, a szobornak csaknem olyan magasnak kellett lennie, mint a Parthonon (1-ső ábra) 5). Hanem ezt Michaelis joggal szállítja le szerényebb méretekre: 6) szerinte a talapzatával együtt nem volt magasabb kilencz méternél. A római korban vert egyéb bronz pénzek a Promachost elkülönítve ábrázolják és pontosabb részletekkel szolgálnak a Pheidias által feldolgozott típusra nézve (2-dik ábra). 7) A szobrász nem ragaszkodott azon archaikus típus reprodukálásához, a mely a perzsa háborúkat megelőző időkből való kicsiny bronz szobrocskákról ismeretes; a Promachos1) Démosthenés, De falsa legatione p. 428. §. 272. Pausanias I. 28, 2. 2) Plinius Nat. Hist. 34, 54. 3) Az azonosságot elfogadja Beulé VAcropole d’Athénes II. 307 l. V. ö. Wachs- niuth, Die Stadt Athen im Alterthum I. 149 1. K. Lange Arch. Zeitung 1881. 200 1. Vitaija G. Loeschcke, a ki e talapzatot inkább ama bronz quadrigához tartozónak tekinti, a melyet az athéniek a boiótiaiak és chalkisiak elpártolása emlékére emeltek és a perzsa háborúk után megújítottak, Phidias’Tod, az Arnold Schaefernek ajánlott Historische Untersuchungen-hen, Bonn, 1882. 45. 1. 1. jegyzet. ■*) Pausanias I. 28, 2. Ebben némi túlzás van. Legalább a Zostér fokot kellett megkerülni, hogy az Akropolis látható legyen. 5) Az Akropolis teljes képét mutató pénzekre nézve lásd Journal of Hellenic Studies 1887. LXXV. tábla, III—VII. sz. 6) Mittheil. Athen, II. 87 1. 7) E pénzekre nézve lásd K. Lange Arch. Zeitung 1881. 196 s köv. 1. •'Die Athena Promachos des Pheidias.) V. ö. Journal of Hellenic Studies 1887. LXXV. tábla, I -II. sz. (1-ső ábra). Az Akropolis és i' théna Promachos. (Athéni pénz.)
