Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1895

9 anyaggal. A körülbelől hat méter magas szobor egyszerűen aranyozott fából készült; a plataiaiak megelégedtek elefántcsont helyett pentelei már­ványból készült arczczal, kezekkel és lábakkal. ') Pheidiasnak ifjú korára lehet tenni művei közül azoknak a kelet­kezését is. a melyeket az Írott források jeleznek csupán a nélkül, hogy a felemlitésnél többre méltatnák. Ilyen az Aphrodité Urania márvány-szobra, mely Aphrodité szentélye számára készült, a mely Athénben a melitei negyedben állott. *) Az Akropolison lehetett látni egy bronz szobrot, a „sáska-ölő Apollont“, a mint melléknevén nevezték, ama sáskajárás emlé­kéül, melyet az isten szüntetett meg; kétségen kivül nem volt ez a mes­ternek érettkori műve, mert csak fentarlással emlitették a szerzőjét. A thébaii Isménion bejáratánál felszentelt Hermés Pronaos talán abból az időből való, a mikor Thébaiban a demokrata párt volt kormányon, s mikor a Myronidés által 456-ban nyert oinophytai győzelem folytán Boiótia, Athén hegemóniája alá kerül. Ez még ifjúkori műve volna. Végül szívesen elhiszszük azt is, hogy az ephesosi Amazon szintén ezen első fellépése idejéből való, a mikor a fiatal mes­ter megállapítja hírnevét. 3) Ismerjük már a Plinius által elbe­szélt adomát a Polykleitos, Pheidias, Krésilas és Phradmon Amazon­szobrainak tárgyára nézve; emlékszünk még rá, hogy az athéni nagy mester Amazonja mint jut a második sorba csupán. Ha, mint hihető, itt nem versenyről, de különböző időben készült művekre vonatkozó ítéletről van szó, elég világos a Pliniusnál elbeszélt történetke értelme. Pheidias szobra, mint ifjúkori mű, az argosi szobránál alantabb állónak és újabbnak tűnhetett fel, a min a haladásnak még ama fokai is észre­vehetők voltak, a melyeket időnként a szobrászatban újítás gyanánt hoztak be. Pheidias Amazonját mindazonáltal olyan kiváló szakértő méltatta, mint a minő Lukianos volt. A samosatai iró remeknek nyilvá­nítja ezt és a Kalamis Sósandrájával és Praxitelés knidosi Aphroditéjével hasonlítja össze; csodálja rajta a száj finom körvonalait és a nyak szép idomát. ■*) Ugyané szerző nehány szavából ezenkívül még azt is meg­tudjuk, hogy az ifjú harczosnő rövid lándzsájára támaszkodott; és ez a részlet nehány tudós előtt arra szolgált bizonyítékul, hogy a vatikáni Amazon-szoborban Pheidias eredetijének másolatát ismerjék fel. 5) Azt hittük, kikerülhetjük ezt az azonosítást és lemondunk arról, hogy más­képpen mint írott szövegben találjuk meg oly mű emlékét, a melyen az athéni mester még kétségen kivül nem ütötte meg teljesen a mértéket. Kimon kormányzása alatt Pheidias hírneve már meg van állapítva. Látjuk, hogy hivatalos megrendelést kap a delphii szoborcsoportozatra; természetes tehát, hogy Kimon társul veszi őt magához az Akropolis *) Pausanias, IX. 4, 1. 2) Pausanias, I. 14, 7. V. ö. Michaelis, Mittheil. Athen, II. 2. ]. 3) Ez Kekulé hypothesise, Commentationes in honorem Th. Mommseni 481 1. 4) Lukianos Dialógusai 4. 5) Lásd Michaelis, Jahrhuch des arch. Inst. I. 1886. 42—43 1.

Next

/
Thumbnails
Contents