Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1891
17 mert a szorgalom az, a mi a szellemet még lustaságából is képes felrázni. Nagyra kell becsülnünk, mert általa mindent el lehet érni; hogy pl. valamely per tárgyalásában ellenfelünkre figyelmesen hallgatunk; előforduló jogi esetet teljesen átértünk, hogy az arczokról — a lélek tükréből — olvashatunk, mind a szorgalom műve; hogy az elme teljes erővel a bizonyitékok forrásai felé fordul és gondolkodik, mindehhez az emlékezőtehetséget, a hangot és erőt is hozzáveszi, szintén a szorgalom gyümölcse. A szellemi tehetség és szorgalom között már csak kicsiny hely marad a tudományos ismeret számára. A tudomány csak azt mondja meg, hol található, a mit az ember találni igyekszik; minden egyéb a gondos figyelmen, a kitartó munkán alapul. A feltalált anyag czélszerü elrendezése a második főkérdés. A tökéletes szónok ünnepélyesen felékesiti a beszéd bevezetését; midőn beszéde elején a kedélyeket megnyeri, felhozza érveit, gyengiti és czáfolja az ellenérveket; előbb a legerősebb érvekből hoz fel nehányat, a többit utoljára hagyja, a gyengébbeket közre fogja. Az anyag feltalálásán és elrendezésén túlesve, a szónok a kifejezés módjára fordit nagy gondot. Ha a philosophiában, hol pedig a dolog a fő, olyan lényeges a kifejezés, mit kell tartanunk a nyilvános beszédek stílusáról, melyekben a nyelv úgyszólván minden. A nyelvbeli kifejezés nehéz dolog. Lágyan hajlik, a hova hajlítani akarjuk; éppen oly különfélék a természeti hajlamok is, melyeknek megfelelőleg alakultak a különféle szónoklatok. Egyik embernek a szavak gyors folyása tetszik, s ennek a véleménye szerint az ékesszólás a beszéd gyorsaságában rejlik; más embert meg a beszédben észrevehető szünetek és nyugvó pontok gyönyörködtetnek. Mind a kettőben van valami jó. Némely szónok a beszéd egyenletes kidolgozásában fáradozik; a másik szavaiban bizonyos keménységre és szigorra, beszédében mintegy bánatos színezetre törekszik; egyik a magasztos, másik a közepes, harmadik az egyszerű stílusban akar beszélni; szóval a hányféle a szónoklat, annyiféle a szónok is. A szónokot nem az anyag feltalálásáról, elrendezéséről, vagy az előadásról nevezték el, hanem a beszélésről (görögül 2
