Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1889

melyek a nép szemében az elébbieket pótolták. Ezen tényezők voltak a templomi mysteriumok, melyek aztán a népéletbe is átszármaztak.

Az Arany-Gyulai-féle népköltési gyűjteményben 15 ily népies mysteidum van felvéve oly alakban, mint ez a nép ajkán fennmaradt. E mysterimnokat mi is látjuk karácsony és vizkereszt idején a Bethlehem-járók előadásaiban. Valamennyi Krisztus születését, imádását, a pásztorok csodálatát adja elő különböző, hol nemzetiesebb, hol idegenszerübb személyek részvételével, sőt még latin nevek is fordulnak elő bennök, a pásztorokat Mopsusnak, Tütürének (Tytirus) hivják, mi leginkább mutatja e játékoknak idegen származását. Mindezek még tehát nem is bizonyítják azt. hogy annyira meghonosodtak nálunk, mikép belőlük fejlődhetett volna a nemzeti színjáték.

Ámde az 1279. évi budai zsinat VIII. canona megtiltja az egyháziaknak, hogy a mimusokat, histriókat és joculatorokat hallgassák; az 1460. évi szepesi zsinat pedig attól óvja az egyháziakat, hogy a mimusoknak ne merészeljenek adni a Krisztus alapítványából, mert az csak a szegényeket illeti. Laskó Osvát budai szerzetes 1489-ben arról panaszkodik, hogy magokban a zárdákban is színészi énekeket hallani. Zsámboki XVI. századbeli történetírónk azt állítja, hogy a török betörésének oka az, mert a magyarok lakomák és theatrumok örömeibe sülyedtek. A XVII. század elején pedig, midőn Kanizsa vára a török által elfoglaltatott, nyilvános komédiák adattak elő, melyekben Kanizsa ostroma, a török félelme, futása, leendő megveretése adatott elő.

Mindezek oly adatok, melyek Toldy Fereuczet, legelső irodalomtörténet-búvárunkat, arra bírták, hogy egy létezett népszinköltészetet és színészi osztályt tételezzen fel hazánkban már a középkor vége felé. Gyulai Pál azonban más véleményen van. Az ő nézetét Szivák Iván következőkben ismerteti:

A liturgiái mysterium nálunk is kifejlett, vagy inkább máshonnan átszármazott. Xincs ugyan rá történeti adat, mi legalább nem ismerünk, de majdnem kétségtelenné teszi két körülmény; egyik a kath. egyház liturgiájának egysége, másik a mysteriumok, melyek a nép közé szállva máig fenmaradtak. A mi mysterium-drámánk nem lehetett virágzó és általános divatu; hiányzottak hozzá a fogékonyság és fejlődés alap- feltételei: a magyar nem szinészies hajlamú; a pogány szertartásokból nem vétetett át semmi, mint a germán népeknél és nem volt kifejlődött polgárság. Nálunk a XVI. és XVII.