Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1889
8 században csak iskolai drámát és moralitást találunk, világi drámának,színészetnek semmi nyoma: a legrégibb világi dráma. Balassi, nem bizonyos, hogy színpadra készült-e, vagy csak dialogizált szatíra. Csak a liturgiái mysterium volt divatban s ha adattak is külföldről behozott mysterinm-drámák, az csak kivétel lehetett és valószínűleg csak német városokban adattak, igy 1500-ban Brassóban. A budai és szepesi zsinat adatai a mimusok és joculatorokra vonatkozhattak, kiket az egyház már X. században üldözött. A magyar és szláv hegedűsök széjjel jártak az országban; a kóbor olasz, német bohó- czok, tánczosok, zenészek, bűvészek mutatványaiban gyönyört talált a nép, sőt maguk a papok is és talán alkalmazták is őket egy-egy nagyobbszerü liturgiái mysterium előadásakor. De ebből nem következik, hogy a mimusok és histriők magyarok lettek volna, sem az, hogy mint ilyenek, nagyban befolytak volna a mysterium-dráma fejlődésére, legkevésbbé pedig az, hogy már a XIII. században a mysterium-drámákból kiszakadt népszinjátékunk és bohózatunk lett volna. Hiszen a XII. és XIII. században a németeknél is együtt találjuk, egymástól függetlenül a világi színjátékot a mysteriummal, csak a XY. században olvad egymásba a kettő, jobban mondva a világi az egyháziba, hogy a XY. és XVI. század folyamán a farsangi bohózatokban uj életre ébredjen. Lehetetlen tehát, hogy nálunk, kik később lettünk keresztények, már a XIII. században történt volna az, a mi más nemzeteknél a XV. század folyamán történt. A más két adat se nagy fontosságú. A színi énekek a hegedűsök és kóbor énekesekre vonatkozhatok; a II. Lajos alatti theatrum örömei főúri és udvari ünnepélyek lehettek. Volt liturgiái mysteriumunk, mely az isten- tisztelet részét képezte, lehet, sőt valószínű, hogy mint a liturgia toldalékja magyar nyelvűvé vált, sőt némi fejlődésen ment át, de nem vált mysterium-drámává és épen nem vett oly lendületet, hogy az újkori dráma és színészet bölcsőjéül szolgálhasson. A magyar mysterium részint mint liturgiái rész, részint mint annak toldalékja folyvást kedvencze volt a magyar népnek, s midőn az egyház felhagyott vele, maga vette át. Gyulai ennélfogva tagadja, hogy a templomi mysterium nálunk oly módon fejlődött volna drámává, mint más nemzeteknél. Dr. Bayer J. említett művében szintén ezen az állásponton van, csakhogy ő bővebb magyarázatát adja, miért nem volt nálunk hasonló a fejlődés processusa, mint másutt. Hogy a XIII. század végéig csak egyetlen dalnok neve maradt fenn,
