Evangélikus főgymnasium, Nyíregyháza, 1889
6 élőképek a keresztéig vallás hagyományaiból; s fenn fognak maradni még sokáig, de se rovására a világi dráma fejlődésének. se azzal össze nem olvadva, a mi már ma persze lehetetlen is, örökös válaszfal emelkedvén a kettő között. Valamint az egykor ugyanazon törzstől származó népek évezredek múlva nyelvre és szokásokra annyira elütnek egymástól, hogy rokonságukat csak a tudósok ismerik el, ők magok teljesen idegenek egymás előtt, úgy a világi dráma nem ismer többé a mysteriumra, mint szülő anyjára. De vajon a nemzeti szinjáték a mysteriumból fejlődött-e ki nálunk is? Fontos kérdés ez, melyet azonban még eddig szaktudósaink nem egészen fejtettek meg. Tekinteten kivül hagyva Priskos rhetornak a hunokról feljegyzett adatait, mely szerint Attila udvarában dalnokok, sőt bohóczok voltak, kik párbeszédes előadásukkal a hallgatókat megnevettették, mondom, ha ezeket tekinteten kivül is hagyjuk, a mennyiben a hun és magyar nép egy eredetét csak mondáink vitatják, történeti feljegyzéseink vannak arra nézve, hogy őseinknek is voltak dalnokaik, kik hősi tetteket, történeti eseményeket versekbe foglaltak s azokat lant vagy hegedű kísérete mellett előadták. Túróczi és az Anonymus krónikájában van ezekről emlités téve, akiket Anonymus joculatoroknak nevez. Másrészt történeti adataink vannak arra is, hogy különösen a Krisztus emlékére szentelt ünnepeken mysteriális előadások tartattak, azaz hogy a magyar keresztény egyházba is bejutott a mystérium. Dankó József Magyar szertartási régiségek ez. munkájában tesz emlitést erről, amit a pécsi székes egyháznak 1499-ből fennmaradt misekönyvében fedezett fel. Igaz, hogy teljes mű nem maradt fenn, de bizonyosra vehető, hogy valamint másutt, úgy nálunk is az egyház gondoskodott a templomi drámai látványosságokról, még pedig ugyanazon okból, mint máshol. A fejedelmek és királyok udvaraiban élő igriczekről tudunk; tudjuk azt is, hogy az igriczeknek eltartására külön uradalom volt fenntartva. Dr. Bayer József a Nemzeti szinjáték történetében azt mondja, hogy a pogányság és kereszténység közti küzdelem megsemmisíthette ezen dalnokokat, mert a keresztény vallási eszmének voltak ellenségei s így pusztulniok kellett, mint pusztultak azok, kik fegyverrel kezükben akarták visszaállítani a pogány vallást és megszokott pogány társadalmi rendet. De ha megsemmisítette őket a keresztén}Tség, akkor ugyanennek kellett gondoskodni egy új rend keletkezéséről is, vagy pedig oly tényezőkről,
