Evangélikus hatosztályu gymnasium, Nyíregyháza, 1883
5 ÍJ A végső da.X* ég nélkül epedve daloltak-e hát Költők, dalotok kimerítve ha lesz V *) Hisz nincs, valamerre szivünk szeme Iát, Mit gondolat, ész szava szól, kifejez: Melyről gyönyörűn ne csevegne a dal, Lelkünket emelvén hangjaival! Mig nyájas egén ragyogón fut a nap, És ember akad, ki feléje tekint; Mig zord zivatarnak mennyköve csap, Villám tüze gyilkosán irtva suhint; Addig soha nem szünetelhet a dal, Mély bánatot oszlat, amit, szava vall! Mig bősz viharoknak utána, derül Szép béke szivárványiv az egen ; Mig indulatokra, haragra hévül Szivünk, vagy örömre kiváncsi leszen: Addig soha sein szünetelhet a dal: Bánat, vagy öröm lesz, mit szava vall. Mig éj komor árnya a földre borul S csillagmillió ragyogásra gyulád: Mig ember az aether urálijairól Ábrándozik és szeme rajtok akad: Addig soha sem szünetelhet a dal, Sejtelmeket oszlat, a mit szava vall! Vagy mig mosolyogva tekint le a hold; Nyájas szerelemre dobog fel a szív; Mig érdekel az, ami van . . . s ami volt . . . Testvérölelésre -— ha vau — a ki hiv: Addig soha nem szünetelhet a dal, Gyöngéd szerelem, mit lágy szava vall! *) Mikor lesz, helyett.
