Evangélikus hatosztályu gymnasium, Nyíregyháza, 1883
60 Mig olvadoz édes örömben a szem. Kedves mosolyával az ajk csalogat ; Könnytől lelocsolva virág ha terem Siron . . . le emelve anyát . . . fiakat . , Addig soha nem szünetelhet a dal, Szebb édeni élet, amit szava vall! Oh nem, soha nem szünetelhet a dal! Múzsája örökre, velünk lakik itt . . . Bár ritka, kit ihlet csókjaival Mindég van azért, kit dalra hevit: így hát soha sem szünetelhet a dal, Buzdít szava bájos hangjaival. Csak majd ha a végső nap közelit, Mindent leseperve, kiirtva, mi él . . . Az, kit legutólszor a mélyre taszít „Költő,“ kinek ajkán végdala kél. Csak most szünetel majd végre a dal Mert nincs, kit emeljen hangjaival! Nyíregyháza ÍSJO.
/
