Evangélikus hatosztályu gymnasium, Nyíregyháza, 1883
61 A JíoUSssoJ*. tra kél a kis sereg: Édes auya s gyermekek Könnyű szárnyakon. Fenn döbörgve zeng az ég, Villámoktól ég a lég, Sűrű ködben a vidék. L' im, hová lenézni fél, Egyik és a másik fél; Tengerár dühöng. Rajta vész viharja dúl, Féktelen szilaj vadúl! Keblük erre elszorúl . . S int panasz nyögése kél Ajkukon. „anyánk beszélj, „Önts vigaszt belénk! . . . „Semmi száraz itt körül, „Melynek szivünk úgy örül „Hallva szép vidékiről?“ „Uh segits, mi bágyadunk! „Mélybe hűlni borzadunk! „Zord alant a sír . . . „Nyújts nekünk remény sugárt, „Hol remény él, vész nem árt! .Hol lelend bajunk határt? * * „Oh, miért e bús panasz? „Partot érünk, biztos az! — Anyjuk igy beszél. — „Vagy kihalt-e már a bit ? „ Isten az, ki megsegít, »Benne bízni boldogít! . .
