Evangélikus hatosztályu gymnasium, Nyíregyháza, 1877
3 választás elnapoltatok — A küldöttség csakugyan meg is kereste Gál Györgyöt Tiszolczon, de ez, állását óda nem hagyhatván, határidőt tűzött ki, a mikor Nyíregyházára jövend. Kovács Mihály és Benkő István küldetésükben eljárva, haza térhettek volna; azonban Osgyáuba mentek, hogy az ott hivataloskodó Lucze Sámuelt is felszólítanák, ki azonban tagadó választ adott. A Gál György által kitűzött határidő elmúlván a nélkül, hogy o Nyíregyházára jött volna; egyházunk egy újabb küldöttséget menesztett, mely „elébb ugyan Gál Györgyhöz, de ha a dolog nem sikerülne, máshova menjen, és ha bár hol is ezen hivatalra ügyes férfiút találna, hívja meg teljes felhatalmazottsággal, próba nélkül is, ha máskép nem lehetne.“ E szószerint idézett világos utasítás szerint Dióssy Tamás és Xralovánszky András valának kiküldve következő tartalmú híványnyal kezükben: „Fizetés 300 fit pengő kész pénzben, melyek angáriánként a pénzfolyamhoz képest az eklézsia cassájából fizetendők; 10 köböl gabona, 4 köböl búza; tanítási dij minden tanítványtól 2 fit, 4 öl fa 4 szekér szalma, névnapi és bizonyítvány kiadási díj s kényelmes lakás.“ Úgy látszott, hogy a második küldöttség nagyobb sikerrel fog járni, mint az első, a mennyiben Gál György küldötteinknek megígérte eljövetét ugyan, azonban később az egyházhoz Írott egyik levelében először kevésnek találván a neki felajánlott fizetést, 400 frtot, több életet, a szalmához még két szekér szénát stb. is óhajt, és, a mennyiben a magyar szóban járatlan, 3 vagy 4 hónapig felmentetni kívánja magát a magyar nyelven való prédikálástól; — utóbb pedig ezen óhajainak teljesítését sem tarthatta elegendőnek, mert sept. 6. kelt levelében végképen lemondott a Nyíregyházára való jövetelről. S igy miután más alkalmas egyént, sem voltak képesek találni, a másodízben kiküldöttek is hiába jártak. Ily helyzetben egyházunk megbizá Benkő István egyháztagot, hogy ez szólítaná fel Jurányi Sámuel hittudományi jelöltet a megürült „latin iskolai“ tanítói szék elfogadására. A megbízás, illetőleg a felszólítás nem volt eredménytelen; mert Jurányi engedett a megbízásnak, azon feltétel alatt, ha a „nemes ecclesia neki a magyar nyelvnek tökéletesebb betanulására egy esztendőt Debreczenben tölteni engedne.“ Az egyház Jurányi kívánságába beleegyezett s ő 1823 nov. 4. Debreczenbe, innét pedig ismét az egyház beleegyezésével s pénzén 1824. Bécsbe ment theologiára. A jelen szükség .Jurányi megválasztása által tehát még nem vala] elhárítva. Ezen akkor úgy segített egyházunk, hogy Krmeszky György (szül. Liptó megyében Szelnie városában 1801. april 15.) eperjesi candidatust hívta meg helyettes tanítóul, ki elfogadván a meghiváát 1823. október elején megérkezett s mint helyettes oktató Nyíregyházán 2 évet töltött, a mennyiben 1825. jun. 29. vett búcsút tanodáinktól s az egyháztól, mely., neki 50 frtot adott útiköltségül s fuvart Eperjesig. Alig távozott Krmeszky, a midőn Jurányi Sámuel (szül. 1804. febr. 20. Nyíregyházán) mint a professori hivatalra elválasztott „egyed“ abban okt, 23. közakarattal megerősittetett. Meghívó levelében fizetésképeu áll: 300 frt pengő pénzben, exclusive ad personam; alkalmatos lak, 4 köböl búza, 10 köböl gabona, 4 öl tűzifa, 4 szekér fütő, azonfelül a tanitványokoktól fizetendő tandíj: helybeliektől 30 pengő krajezár, a vidékiektől l pírt; névnapi ajándék; beiratási és bizonyítvány kiadási dij. Ezen fizetés 40 pengő írttal javíttatott 1835, akkor, a midőn őt a tokaji egyház lelkészének meghívta. Az egyház jóindulatának ezen újabban nyilvánított tanujele következtében meg is köszönte Jurányi a tokaji egyháznak az iránta tanúsított bizalmat, s Nyíregyházán maradt haláláig, hol mint lelkész halt el 1858-ban, 1854-ben szűnvén meg már működni mint professor, a mennyiben ekkor egyházunk nem lehetvén eleget a kormány rendszabályainak főbb iskolája rendezését és újjá szervezését illetőleg azt beszüntette, hogy újat állítson a kormány rendeletének, a nevelés és tudomány igényeinek megfelelőt, 1861. September 1-én. Mielőtt tovább folytatnék iskoláink történetét, jelezni óhajtjuk annak szervezését, berendezését, a felügyeletet a múltban, különösen azon 20 évi időszak alatt, a mikor Jurányira volt annak vezetése bizva; de meg azért is, mivel 1861-ben iskolánk uj korszakba lép. Egyházunk „felsőbb latin professori“ iskolájának (ezen elnevezések egy és ugyanazon fogalmat fejeznek ki — algymnasiumot) felállításával —• mint az az egyházi jegyzőkönyvekből és a tanárok részére kiállított híványokon látszik — azt czélozta, hogy ifjaink egyházunk híveinek gyermekei, kik a tudományos pályára szánják magokat, itt, egyházunk felügyelete alatt, protestáns szellemben, erk. lesben, vessék meg tudományos kiképeztetésiik alapját. E czél elérésére oly eszközöket használt mint más egyházak melyek belátták, 1* m
