Evangélikus algymnasium, Nyíregyháza, 1865
10 egyszerűek és egyoldalúak. Polgárisuk világ gyermeke ellenben azon különböző viszonyok által, melyek közt felnő, okvetlen sokoldalulag képeztetik.— Feleltünk már erre a fentebbiekben: emlékezzék mindenki fiatal korára, tanult-e sokat az élettől, mióta az oskolából kilépett, és ha tanult is, nem az oskolában nyerte-e az i r á n y t és az alapot? Azután meg a mi viszonyaink nem is oly nagyon kifejlettek és sokoldalúak, hogy képesek lennének egész embereket nevelni. Szóval az oskolák a műveltség palotájának legbiztosabb és legszilárdabb alapjai és talp kövei; mindenegyes oskola egy-egy kisebb nagyobb nap, mely f é n y t és meleget áraszt maga körül, afelvilágosodásfényét, ésaboldog- ságmelegét; és semmisem bizonyosabb, minthogy az emberiség a nevelő intézetek általános eltörölte- tése által lassan megint az ős-eredeti vadságba és durvaságba sülyedne vissza. Ezen állítás bizonyosan a legélénkebb ellenmondásra talál a szabadság és ajó törvények hőseinél is. Ezek szerint minden, a mink van és a mi vagyunk, egyedül a szabadságnak és törvényeknek köszönhetjük, és hazánk nagyságát és boldogságát egyedül e kettőtől várhatja. Az oskola e kettő mellett számba semjő,semmivétörpül. Szó sincs róla, hogy valamely nép csak szabadelvű törvények és törvényes szabadság élveze- • tében lehet nagygyá és boldoggá; azonban fölötte téved, ki törvénytől és szabadságtól mint ilyenelc- tő 1 várja az üdvöt. Mert törvény és szabadság magokban véve tehetlenek, élet- és létnélküliek- A törvények csak a dolgokban, nevezetesen a polgári törvények csak a polgárokban élnek, és a polgári szabadság léteiének helye megint csak a polgári törvények. Tudom, hogy közönségesen azt képzeljük, mikép a törvény bizonyos, a dolgok közt létező, vagy épen fölöttök álló lény vagy hatalom, mely a világot igazgatja, parancsokat osztogat és mindenütt a legkészségesb engedelmességre talál, és hogy szabadság alatt valami még nagyobbat és szebbet, p. o. egy szép isten asszonyt értünk, kinek csak közénk kell lépnie, hogy mindenfelé fény és jólét terjedjen körülünk. De hogy ebbeli nézetünk k é- pies és felületes voltáról meggyőződjünk, tegyük föl, hogy valamely városban, melyben törvény és szabadság legszebben virágzanak, mindegyik lakos a főbírótól a legutolsó bakterig mélyen elaludt. Hol van olyankor törvény és szabadság? Nyilván ők is alusznak. Ebből világosan látható, hogy a törvény csak akkor él és uralkodik, ha van ember, ki e törvényt gondolja, helyes voltát e 1- ösmeri, és akaratát a törvény parancsának alá veti. A polgári szabadság pedig csak a polgári törvény tulajdona, sajátsága vagy szerkesztése azon módja, mely szerint e törvény az egyes polgárt, erkölcsös, jogos, vagy legalább polgártársainak hátrányt nem okozó törekvésében meg nem gátolj a. Ebből láthatjuk, hogy a legüdvösebb törvény is csak akkor vezethet üdvhöz, ha van, ki kész, vagy képes annak akaratát végrehajtani, vagy azt, mit megenged, maga és övéi javára fordítani. A törvények tehát csak mint —-. egy üres formák, melyeket jelentő tartalommal csak az élet tölthet be; a szabadság mintegy csak t á g t é r, a melyen kényünk-kedvünk szerint mozoghatunk. Nyilván levő dolog: ha a törvény oltalmában nem törekszünk mi magunk becses czélok után, és nem vagyunk képesek a szabadság tág terén másokkal diadalmasan versenyezni, a legjobb törvény és a legnagyobb szabadság is ránk néz ve hasztalan. Feltéve, hogy nekünk a legtökéletesebb és legszabadabb kereskedelmi törvényeink volnának, de egyikünk sem kereskednék, akkor ránk nézve nyilván mindegy, ha nincsenek is afféle törvényeink. Világos tehát, hogy törvény és szabadság magokban véve értéktelenek. Ember kell a törvényhez, embert pedig nevelni kell, azaz törvény és szabadság csak rendes alapos oskolák mellett vergődnek fontosságra. Ránk magyarokra nézve pedig müveit magyarnép előteremtése, épen szabadságszeretetünk folytán, fontos életkérdés. Mert ha óhajunk teljesül, és a 48-diki törvények az európai continens legszabadabb elvű törvényei, életbe lépnek: müveit nép nélkül e törvények egyenesen kárunkra válhatnak-
