Evangélikus algymnasium, Nyíregyháza, 1865
11 Mert ha majd m i hasznunkra ki nem zsákmányoljuk, lesz más, ki azt teszi, és sokan közülünk majd csak azon fogják észre venni magukat, hogy a legjobb törvények mellett és daczára szépen kifogytak mindenből. Ne várjunk semmi kész eredményt a törvényektől, csak azon segít a törvény, ki ön magán képes segíteni. Min magunkon pedig akkor leszünk képesek segíteni, ha mindenek előtt tudomány és műveltség után iparkodunk. Mi tehát mindezek alapján az iskolának élethez való igazi viszonya? Az, hogy az oskola azon egyetlen eszköz, melynek felhasználása által a népek élete kedvezően fejlődhetik, hogy az oskola az egyetlen ut, mely nemzeti ipar és kereskedelem, tudomány és művészethez vezet, a legelső és legfőbb feltétel, melytől nemzeti nagyság és boldogság függ. Ha már most az oskola a népek életében oly fontos szerepet viszen, az álladalom háztartásában oly nagy szükséget pótol, mi következik ebből a szülékre, sőt minden igazi hazafira nézve? Először: hogy mindeniktiuk a honszeretet paranosolta legszorosabb kötelességének nézze, tehetségéhez képest az oskolák felvirágzásához hozzájárulni; másodszor pedig, miután ez is egy főhozzájárulási mód, ha szülék vagyunk, hogy gyermekeinket a körülményekhez képest legalaposabb oskoláztatásban részesítsük. Az előbbeniről e helyen bővebben szólani, nem tartjuk czélszerünek, de nem tehetjük, hogy az utóbbira nézve nehány megjegyzést ne koczkáztassunk. Midőn pedig a következőben Nyíregyháza városának közönségére, közelebbről e város ág. ev. egyházának híveire vonatkozunk, mindenek előtt ki kell mondanunk, hogy ez utóbbiak gyermekeik nevelését és oskoláztatását nem tartják oly fontos dolognak, milyennek azt fentebb kimutattuk, illetőleg, hogy az ezen egyház kebelében fennálló nevelő-intézeteket nem használják olyan mérvben gyermekeik érdekében, mint az kívánatosnak látszik. Ez részben az elemi oskolákról is áll, de még n a g y o b b m é r t é k b e n a g y m n a s i u mr ó 1. A helybeli ág. ev. egyház tizenkét ezernél több hívet számlál, köztök számos tehetős gazda és jó- vagy középmódú mesterember és ezen tekintélyes egyház a lefolyt iskolai év alatt mindössze 40 tanulót küldött gymnasiumunkba. E negyven közül is csak 20 iparos fia és csak 4 gazda fia. Pedig épen nem mondhatni, hogy elemi o sz t ály a ink nőve n d é k e i k e t k ü 1 ö n ö s módon állítanák ki. Ezt már az egyes osztályokba járó tanulók száma is lehetlenné teszi. A legfelsőbb u. n. polgári osztályba rendesen százhúsz fiú jár, ezeknek nagy része későn vitetik fel, és korán, a vizsga előtt ott hagyja az oskolát: kérdem, ily körülmények közt hogy lehetne kielégítő eredményeket várni? A gymnasiumba átléptetett tanulóknak rendesen fele fölötte gyenge a számvetésben, helyes Írásban, önálló gondolkozásban. Miután pedig a gymnasiumba az elemi tanulók sava-borsa megy át, elképzelhetni, a műveltség és kiképzés mekkora utravalóját viszik magokkal életpályájaikra azok, kik az u n. legfelsőbb polgári osztályból mint mester-inasok, libapásztorok sertésőrzők s efélék egyenesen az életbe lépnek át. Mert tudományos müveltetésükama legfelsőbb osztályban véget ér, amennyiben városunkban vasárnapi oskolák mesterinasok számára, vagy tudományos ezélú iparosegyletek, vagy közhasznú városi könyvtár mesterlegények és mesteremberek számára nem léteznek. Ily kiképzettségű mesterinas vagy gazda micsoda jövőnek nézzen elébe? Hogy lépjen ez egykor versenyre a külföld iparosaival, kik már mint iskolás fiuk mindenféle, iparágakat illető, hasznos ismereteket gyűjtöttek, és kik tudományos képzésüket azon túl is folytatták ? Pedig midőn a nemes város közép tanodánkat alapította, különös tekintettel volt leendő iparosainkra. Gondoskodott rajztanitásról, hangsulyoztatta a természettudományokat, melyek sikeresebb terjesztésére intézetünk fennállásának négy esztendeje alatt többet költött és értéke2*
