Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Róna-Tas András: Vitás magyar etimológiák. Válasz Honti Lászlónak (Disputed Hungarian etymologies. A reply to László Honti.) 37
Vitás magyar etimológiák 75 Ezért nem tudom elfogadni Honti fent idézett és sok korábbi cikkében is felhozott érvelését. Nem szeretném ezt a szakaszt teljesen negatívan lezárni. Az, hogy egy alapnyelvi hangnak több megfelelése van egy leánynyelvben számos oka lehet, s ezek közül egy a hasonulás, a fenti esetben is felmerült. Már Lakó és különösen Bárczi mérlegelte, hogy nem láthatunk-e a jelenség mögött régi nyelvjárási eltérést. Bárczi ezt a török jövevényszavaink kétféle megfelelése mögött is el tudta képzelni, s erről sokat beszélgettünk is. Nem kerülte el ez a lehetőség Honti figyelmét sem. Ezt a lehetőséget már Lakó óta azzal szokás elhárítani, hogy a három zárhang (p, t, k) közül az utolsó hang, vagyis а к esetében ilyenre példát nem tudunk. Ez így is van, azonban két dolgot nem vettek kellően figyelembe. Az egyik az, hogy a három hang képzési helye elölről hátrafelé haladva határozható meg, s hogy a p- zöngésült változata sokkal nagyobb terheltségü, mint a t hangé, másképpen fogalmazva több b- kezdetű olyan szavunk van (pl. bal, bél, berek, berke, bíz, bog,bogyó, bonyolódik, bőr, bújik, buzog), amely finnugor eredete valószínűsíthető mint amennyi d- kezdetű (pl. dagad, daru, dob, domb dorgál). Itt az abszolút számokkal persze nem szabad operálni, ugyanis a nyelvtörténet során elveszett, kihalt szavak nem hangtani sajátosságaik következtében szűntek meg a szókészlet részei lenni. A másik szempont, hogy egy nyelvi változás nem mindig egyszerre indul meg egy nyelvterületen, s nem is mindig egyforma sebességgel teljed. Ismerünk erre számos példát a török és mongol nyelvek területén, ezekkel itt nem terhelném az olvasót. Egy olyan jelenségre emlékeztetnék csak, amelyre Ligeti hívta (1980) fel a figyelmet és a WOT-ban lehet részletesen olvasni róla (WOT 1104-1107). Az őstörök *s egyes nyugati ótörök nyelvjárásokban Hét lett, de ez a változás, ahogy Ligeti fogalmazott, „megakadt”, s néhány esetben nem zajlott le. A nyelvjárást beszélők egy csoportja elszakadt a többiektől, elvándorolt, és a hangtani változás „leállt”. Az ősmagyar esetében fel lehet tételezni, hogy a p > cp változás elindult, de nem valósult meg minden szóban, talán a magyar beszélők nagy részének elvándorlása miatt, s az új környezetben a még nem spirantizálódott szókezdő p- hangok már megőrződtek, majd zöngésedtek. Természetesen az ilyen folyamatokat nagyon nehéz bizonyítani, s igen körültekintően kell használni. 51. Az alapnyelvi szibilánsok képviseleteiről (H 2017: 168-178). Honti szerint az alapnyelvi szibilánsoknak (*5, *s, *s) az ugor alapnyelvben bekövetkezett változását az eddigiektől radikálisan eltérő módon ítélem meg. Mit ír a WOT? „In word-initial position PFUgr Is/ was preserved in PUgr, becoming voiceless interdental /0/ in POUgr, and disappearing in H in 29 cases (21 PFUgr + 8 PUgr). For general phonological reasons I have to suppose that PUgr had Ы and not /Ө/ /s/ changes frequently to /h/, while this is not the case with /0/.
