Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)

Tanulmányok - Róna-Tas András: Vitás magyar etimológiák. Válasz Honti Lászlónak (Disputed Hungarian etymologies. A reply to László Honti.) 37

Vitás magyar etimológiák 53 Róna-Tas: A finnugor hangok magyar képviseletét a WOT egy külön fejezet­ben tárgyalja. Az afffikátákról a WOT 1025-1027 oldalain találhatók a megjegy­zéseim. A palatalizált szókezdő helyzetben lévő c-ről a WOT ezt írja: A hangnak a magyarban szókezdő helyzetben nyolc esetben felel meg c-, ebből hat PFUgr és kettő PUgr. Az a három szó, amelyiknél s- mutatkozik, mind problematikus. Nem tudom Honti vagy mások mit és hogyan számoltak, de a WOT-ban ott van a nyolc c-vel kezdődő szó (WOT 1273): csap-, csillog, csobolyó, csókol, csomó, csor(dul)-, csupor és csűri-, valamint a három s-el kezdődő: éppen a sért, a süly és a földrajzi neveinkben előforduló -seg. Süly szavunk török eredetét részlete­sen tárgyalom (WOT 747-749), a -seg-ről csak annyit jegyeztem meg, hogy a magyar szó történetében megoldandó problémákat látok (WOT 1026). Összefoglalva: Honti nem lát sem jelentéstani sem hangtani problémát, én a jelentéstani problémát meglévőnek, de esetleg áthidalhatónak tartom, a finnugor hangtani oldal azonban változatlanul vitatható, és ezért a szónak a vitatott kate­góriában kell maradnia. 13. sok. Vitatott török eredetű (WOT 730-735; H 2017: 53). Honti „Etimológiai szótárainkban arról szó sem esett, hogy a törökségi nyel­vek hasonló hangalakú és jelentésű szava bekerült volna a finnugor nyelvek va­lamelyikébe, vagy akár befolyásolta volna bármelyik finnugor nyelvi szót. Min­den kétséget kizáróan finnugor eredetű sok szavunk”. Róna-Tas: A WOT azt hja, hogy sok szavunknak kifogástalan FUgr etimoló­giája van (WOT 735). Megemlíti, hogy a szó jelentése a finnugor nyelvekben többnyire ’sűrű, kövér’, de a vogulban ’sok’. Ezért felveti a kérdést, hogy esetleg a vogul és a magyar jelentés a török szó hatására alakult vagy bővült. Azt a WOT sem tartotta valószínűnek, hogy a vogul és a magyar a szót egymástól füg­getlenül a törökből kölcsönözte, azt azonban lehetségesnek tartotta, hogy a ma­gyarban ősi szó a homofón török szó hatása alá került. Összefoglalva: Amit Honti más szavaknál lehetségesnek tartott, hogy a ho­mofón török szónak hatása lehetett a magyar szóra itt sem lehet elhárítani. 14. szép. Vitatott török eredetű. (WOT 788-790; H 2017 53-55) Honti: „Igaz ugyan, hogy a finnugor nyelvcsalád legnyugatibb és legkeletibb ágában él e szó, hangtanilag és jelentéstanilag viszont kifogástalanul illenek egy­máshoz a feltételezett szócsalád tagjai, ezért biztosnak tartom etimológiai össze­tartozásukat.” Róna-Tas: A WOT rámutatott arra a korábban alig tárgyalt tényre, hogy a magyar szó megfelelője a csuvasban is megtalálható, s a többi török nyelvben e­­lőforduló szavak nagy része volgai bolgár eredetű. Az etimológiai szótárainkban tárgyalt török adatok más része viszont mongol eredetű. A csuvas szó rekonstru­álható alakja *sip, jelentése ’jó, kiváló, szép, nagyon szép’. Az irodalomban tár­gyalt őszét alakot a WOT az oszétben jövevényszónak tartja.

Next

/
Thumbnails
Contents