Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Róna-Tas András: Vitás magyar etimológiák. Válasz Honti Lászlónak (Disputed Hungarian etymologies. A reply to László Honti.) 37
Vitás magyar etimológiák 47-g- visszaható zöngésítő hatásáról lenne szó, akkor miért nem érvényesül ez pl. a tegez szó esetében. A zöngés szókezdők kialakulását részletesen tárgyalom a WOT 1016-1017. oldalain. Honti (2012) majd a (2017) lapjain viszszatér a kérdésre, és nem lát semmi problémát. Erre válaszomat lásd e cikk végén (p.74). Összefoglalva: dug- igénk finnugor eredete igen valószínű, de török eredete addig mérlegelés alatt kell hogy maradjon, amíg a szókezdő zöngés megfelelések háttere nem tisztázódik. 3. ér finnugor eredetű, kontaminálva a török eredetű er- ’elérni, eljutni valahová’ ige másolatával (WOT 324-326, H 2017: 15-31). Honti részletesen tárgyalja a szó kutatástörténetét, kapcsolatát a főnévi ér-rel, majd így foglalja össze véleményét (H 31): „A fentiek alapján biztosra veszem, hogy ér igénk finnugor eredetű, és gazdag jelentésköre belső fejlődés eredménye lehet, amire Bárczi (1952: 355-356) fenti szavai is utalnak, de a törökségi kapcsolat esetleg befolyásolhatta jelentéseinek bővülését, miként ezzel Róna-Tas-on kívül Pais (1945: 20), Bárczi (1941: 65, 1952: 355-356), Lakó (1952: 369) és Katz (1971: 146) is számolt. Ezen igének és az ér ’vérér’, ’vízér’ jelentésű főneveknek ún. nomenverbumból magyarázott közös forrásszavát pedig teljes képtelenségnek tartom.” Róna-Tas: Mint ez a két fenti idézetből is látható, véleményünk egyezik, én is finnugor eredetűnek tartom a szót. A szót ugyanabból az alapszóból származtatom mint Honti, hivatkozom is (WOT 326), alapvető cikkére (1985: 446^-47), teszem ezt Ligetivel (1986: 153, 196) szemben, aki a szót a török jövevényszavak között sorolja fel minden további megjegyzés nélkül. A vita tehát azon folyik, hogy a török ige jelentéstanilag „besugárzott-e a magyar szó jelentéskörébe” vagy „esetleg befolyásolhatta a magyar szó jelentésének bővülését”. Azt hiszem, ezt a vitát itt lezárhatjuk, hiszen a lényegben egyetértünk. 4, es, eskü. Lehetséges török eredetű15 (WOT 338-343; H 2017: 31-34). Honti: Ebben az esetben Honti is foglalkozik a szó esetleges török kapcsolataival, nevezetesen az and ic- ’esküt inni’ kifejezéssel, majd megjegyzi (H 33): „Nekem nagyon kétségesnek tűnik, hogy egy ant ickü ’(ivással) esküt tesz’ olyan elliptikus átvételként került volna be a magyarba, amelyből éppen a kifejezés lényege, az ’eskü’ hullott volna ki, és csak az ’ivás’ maradt volna meg. Éppen ezért teljesen indokoltnak látom a következő álláspontot: „török származtatása éves” (TESz 1: 796b). (...). Majd később így folytatja: (H 34) „Az MSzFE és a TESz állásfoglalásának ismeretében indokolatlannak látom Róna-Tas végkövetkeztetését: „Until the morphological problems are finally resolved, the T 15 Ilyen esetekben a WOT-ban mindig „of possible T[urkic] origin” áll.
