Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Róna-Tas András: Vitás magyar etimológiák. Válasz Honti Lászlónak (Disputed Hungarian etymologies. A reply to László Honti.) 37
40 Róna-Tas András Általános megjegyzések a WOT-hoz Mint ezt a WOT előszavában is olvasható, a mű hármas céllal készült. Az első cél, mint ezt a munka címe is jelzi, a nyugati ótörök nyelv rekonstrukciója volt. A nyugati ótörök azon török nyelvek összefoglaló neve, amelyeket az Uráltól és a délre meghosszabbított vonalától nyugatra beszéltek az 6. és a 12. század között.4 A ma már igen jól ismert és meglehetősen alaposan feldolgozott keleti ótörök hosszú ideig az egyetlen a tudomány által ótörökként jellemzett idióma volt. A nyugati ótöröknek5 két nagyobb és számos kisebb illetve másodlagos forrása van.6 Itt most csak a két nagyobb, alapvető forrást, a csuvast és a magyar nyelv jövevényelemeit említem. E források természetesen nem tárgyalhatok a török nyelvtörténet többi adatai nélkül. Ezen a területen a turkológia az utolsó évtizedekben óriási haladást tett. Ezek közül most kiemelném a középtörök adatokat, amelyeket a csagatáj kivételével eddig gyakorlatilag figyelmen kívül hagytak.7 Új, korábban ismeretlen, illetve alig ismert török nyelvek kerültek be a tudomány körébe, már ismert nyelvek új és a régieknél hitelesebb, alaposabb feldol-4 Az ótörök kor kezdetét az első Türk Kaganátus megalakulásától (552) szoktuk számítani. A steppe feletti türk hegemónia megváltoztatta az etnikai viszonyokat. Az ótörök korszak végét a dzsingiszida mongolság megjelenése jelenti (Dzsingisz nagykán 1206- tól). A kialakuló mongol világbirodalomban olyan, a törökséget is érintő etnikai mozgások voltak, amelyek teljesen más nyelvszociológiái viszonyokat teremtettek 5 A terminust 1994-ben mutattam be a nemzetközi turkológiái konferencián, ahol élénk vitát váltott ki, az előadás szövegét 1. Róna-Tas (1998). Azóta a terminust a nemzetközi turkológia elfogadta. 6 A kisebb terjedelmű emlékek két fő csoportja: 1. a nyugati ótörökből más nyelvekbe mint a magyar, például finnugor nyelvekbe, ószláv nyelvekbe került jövevényszavak, 2. írásos feljegyzésekben pl. bizánci és arab forrásokban előforduló szórványok. Segíthetnek még a nyugati ótörök (pl. kazár, bolgár) tulajdonnevek. Fontos, de már középtörök források a volgai bolgár nyelvemlékek, 1. még Róna-Tas 1982, Erdal 1993. Az ótörök rekonstrukcióhoz elengedhetetlen a mongol nyelvtörténet ismerete, ahol pl. az ómongolkori kitan, régebbi magyar terminussal kitaj megfejtése most folyik. A Kínában beszélt archaikus mongol nyelvek felfedezése és leírása az utóbbi időkben lényegesen előrehaladt (1. Janhunen 2003; Nugteren 2011), de még mindig messze van a kívánatostól. A mongol források jelentőségét a magyar nyelv török kapcsolatainak vizsgálatában Ligeti számos munkájában hangsúlyozta. Ritkán, de előfordul, hogy régi török szavakat, vagy azok jelentését csak a mongol őrizte meg. 7 A török nyelvtörténeti adattár szisztematikus áttekintését a WOT 1482-1483. oldalain találja meg az olvasó. Az adattárak a középtörök adatokat öt csoportban közük: keleti középtörök, csagatáj, nyugati középtörök vagy kipcsak, volgai bolgár, ottomán. Azt hogy a forrás milyen írással készült a forrás rövidítése elé helyezett prefixum jelzi, pl. A arab, R rovás stb.
