Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Fodor István: Hajdú Péter őstörténeti munkássága (Péter Hajdú on prehistory) 5
Hajdú Péter őstörténeti munkássága 29 Wein darauf geleert, dass Archäologen und Linguisten - zum ersten Male - zu einer beinahe gleichen Beurteilung der uralischen Urgeschichte gelangt sind. Nach den Erfahrungen nach letzten zwei Jahrzehnten und den heutigen komplexen Darlegungen vom Herrn Makkay, habe ich jetzt den Eindruck, dass die sog. uralische Urgeschichte einer weiteren Nachprüfung wert wäre. Bei diesem Projekt furchte ich davon, und rechne damit, dass die archäologische Argumente mit denen der Sprachwissenschaft nicht immer in Übereinstimmung stehen werden” (Hajdú 1990: 59). Valóban, a debreceni kongresszuson elhangzott, Makkay János által az uráli őshazáról és annak indoeurópai összefüggéseiről tartott előadása szinte semmiben nem egyeztethető össze a nyelvtörténet adataival.27 Makkay az uráli őshaza felbomlását már a mezolitikumot megelőző időre tette, László Gyula elméletét vélte a legvalószínűbb hipotézisnek, szerinte az uráli népek az uráli és finnugor korban soha nem éltek az Uráltól keletre28 és az ősmagyarság is a Káma völgyében alakult ki, mint ahogyan azt a rég elavult elmélet hívei is gondolták egykor (Makkay 1991: 20-21). 27 Számomra máig érthetetlen, hogy a kongresszus szervezői miért Makkayt kérték fel, hogy plenáris előadást tartson az uráli őshazáról, hiszen ebben a kérdésben szinte teljesen tájékozatlan volt, még Hajdú 1964-es őshaza-elméletét sem ismertette helyesen, nem beszélve az uráli nyelvfejlődés alapvető vonásairól, a kronológiáról és egyéb kérdésekről (1. Makkay 1990, 1991). Ugyanakkor a magyar szakemberek közül már többen is írtak az őshazáról olyan dolgozatokat, amelyeket a nemzetközi kutatás is számon tartott (vö. Napolskikh 1995). 28 Makkaynak valóságos Szibéria-fóbiája volt. Mivel a szakirodalmat csak igen hiányosan ismerte, s az egyes művek tudományos súlyát sem tudta felbecsülni, egészen elképesztő ötleteket agyait ki, hogy igazát beigazolja. Közülük az a már lázálomnak is beillő hipotézise volt a legkirívóbb, amikor azt állította, hogy Nyugat-Szibériában egy óriási beltenger volt egykor, azért nem telepedhettek ott meg semmilyen népcsoportok, köztük az uráliak sem (Makkay 2002: 98-100). Nyilvánvalóan hallott vagy valahol olvasott arról, hogy a nyugat-szibériai alföldön van a földkerekség legnagyobb mocsárvilága, amely a földrész felét foglalja magába és területén mintegy 800 ezer tó található (Kosarev 1987: 248—249). Arról viszont fogalma sem volt, hogy ez a mocsárvilág nem egy őstenger üledéke, hanem már jóval az ember itteni megtelepedése után keletkezett. Makkayt kétségkívül a Finnországba települt kubai szociológus őstörténeti „modellje” tévesztette meg, akinek ajég visszahúzódása utáni állapotokat tükröző térképén már szerepel a nyugat-szibériai mocsárvilág (Nunez 1987: 4, Fig. 1). Ezzel szemben a nyugat-szibériai alföld elmocsarasodása valamikor a Kr. e. II. évezredben mehetett végbe (vö. Kosarev 1979: 42; Veres 2004: 185-186; a folyamatról 1. Najstadt 1971). Sajnos, Makkay nem vette észre, hogy Nunez elméletének egyébként igen kevés köze volt a valós régészeti és őstörténeti adatokhoz. Lényegük abban foglalható össze: Finnországban lényegében már az első ember is finnül beszélt.
