Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Fodor István: Hajdú Péter őstörténeti munkássága (Péter Hajdú on prehistory) 5
Hajdú Péter őstörténeti munkássága 25 rók és közírók gyakran megkapták még a „nacionalista” jelzőt, ami nálunk (szemben a szomszédos „szocialista” országokkal) e korszakban mindig a hét főbűn egyike volt. A valóságtól elrugaszkodott dilettáns nézeteknek azonban helyet adott a sajtó. (Gondolván: inkább ezen mulasson a nép, mint a tervgazdálkodáson.) Hajdú viszont helyesen érzékelte, hogy a közvélemény számára ez egyáltalán nem ártalmatlan. Először 1969-ben emelte fel szavát e vadhajtások ellen. Szellemes címmel indított dolgozatában (Hajdú 1969b) a hazai őstörténeti dőreségek mellett azt hangsúlyozta, hogy az akkor újaknak számító elméletek (főként a sumeroktól való származásunk ötlete) egyáltalán nem új, csak most az emigráns magyarság írta a zászlójára. Köztudomású, hogy az őstörténet mindig is a sült dilettánsok kedvenc vadászterülete volt, ennek az „új hullámnak” azonban volt még egy politikai érve is. Azt szajkózták ugyanis, hogy a „finnugor-elmélet” hirdetői és kutatói általában nem „igazi” magyarok voltak, hanem zömmel svábok, zsidók, szlávok és egyebek. Akiket persze elnyomóink pénzeltek, hogy derék nemzetünk fiait megfosszák „igaz” történelmüktől és hazafiúi öntudatuktól. Az elnyomók korábban az osztrákok voltak, most meg az oroszok. Bár ez utóbbi népnevet csak nagyon ritkán írták le nyíltan, de félreérthetetlenül sugallták. A politikai sziruppal nyakon öntött áltudományos rögeszméknek volt is nálunk visszhangja. Hajdú ezért világított rá, hogy az Argentínában működő sumér „tudósok”, Bobula Ida és Badiny Jós Ferenc annyit értenek az ötezer évvel ezelőtti sumér nyelvhez (amelyből a magyart származtatták), mint tyúk az abc-hez.24 Szót ejtett még másokról is, például a jóval műveltebb, de szintén ködös úton járó Padányi Viktorról. Felemlíti, hogy hasonlóan a magyarokhoz, az emigráns észtek is nem ritkán őstörténeti álmokkal küzdik le honvágyukat. Itt utal Indreko és E. V. Saks fentebb bemutatott elméletére, melynek lényege: minden kultúra és jó Nyugatról terjedt Kelet felé már az őskorban is. Külön dolgozatot is szentelt a „sumér mítosz”nak, amely akkoriban a legelterjedtebb téveszme volt (Hajdú 1972, 1977c). Külön kell említenünk Hajdúnak azt a kritikai írását, amelyet a kiváló kolozsvári költő és irodalomtudós, Szabédi László 1958-ban írott és 1974-ben napvilágot látott könyvéről írt (Szabédi 1974). Szabédi a Bolyai Egyetem tanára volt, a-24 A dolgozat - és annyi más helyreigazító írás és könyv - megjelenése után évtizedekkel nem fölösleges talán a tudatlan ostobaság homályát oszlató munkák hasznosságán is elgondolkoznunk. Az egyik fö sarlatán, Badiny Jós Ferenc a rendszerváltás után visszatért Magyarországra. így láthattam, hogy az ELTE Jogi Karán zsúfolásig megtelt előadó teremben áhítattal szívta magába a tudásra szomjúhozó ifjúságunk a nagy tudós messiás szavait. Csakúgy, mint másutt a jeles besúgó, egykori kispap őstörténetünket megváltó igéit. Nemrég szemünk előtt játszódott le, amint a Magyar Művészeti Akadémia „tudós” vezetői magas kitüntetésben részesítették nagyszerű őstörténeti munkásságáért a csillagösvényen száguldozó Pap Gábort. Lehet, hogy nálunk mindig a tunya parlagiság üli majd torát?
