Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Fodor István: Hajdú Péter őstörténeti munkássága (Péter Hajdú on prehistory) 5
24 Fodor István első két megjelent kötetéről való beszámolójából is: „Szükség van egy olyan enciklopédikus jellegű alapmunkára, amely a társtudományok számára megkönnyíti a kölcsönös tájékozódást...” (Róna-Tas 1977: 333). Sajnos, ezt a célt nem sikerült megvalósítani, mert hiába volt a SzŐM-nek harminc munkatársa, nem akadt minden fontos feladatra megfelelő szakember. Sajnálatos továbbá, hogy ez az „enciklopédikus” mű egyetlen sorban sem tájékoztatta olvasóit az őstörténet-kutatás elméleti alapvetéséről. Valószínű, hogy az egyetemi segédkönyvből ezért nem is lett végleges változat, azaz: javított, újra szerkesztett, megfelelő formájú új kiadvány. Az a lehetőség is felmerült, hogy a kötetek külföldön, idegen nyelven is megjelennek, ám erre sem került sor az egyik szerkesztő ellenállása miatt. Pedig bizonyos javításokkal, egyes fejezetek árírásával, jobb köntösben elősegíthették volna, hogy a külföldi kutatók a magyar őstörténet forrásaival megismerkedjenek. Az öt kötet azonban jelen formájában is igen hasznos volt, és maradt is, mind a mai napig. A SzOM törekvéseiben azonban kétségtelenül szintén fontos szerepet játszott a Hajdú Péter által szorgalmazott komplex kutatási módszer megerősítése is. Hasonló célból az Akadémián ugyancsak ő hozta létre 1975-ben az Uralisztikai Komplex Bizottságot, ahol a nyelvészet mellett az uralisztika segédtudományának képviselői is helyet kaptak. Az Uralisztikai Komplex Bizottság ülésein előadások, beszámolók hangzottak el az egyes szakterületek eredményeiről, újabb kezdeményezésekről, s az előadások egy része nyomtatásban is megjelent. Ezekben az években állandó, élő kapcsolat alakult ki a kutatók és a kutatóhelyek között. Ekkor az őstörténetnek külön bizottsága volt az OTKA-ban is, ami lehetővé tette egyes őstörténeti kutatások támogatását. (Ez azonban nem tartott sokáig, bizonyos „testvérszakmák” kiszorították az őstörténetet, azaz: magukévá tették a rendelkezésükre bocsátott összeget.) Hajdú Péter nevéhez fűződik egy rendkívül sikeres kiadási vállalkozás is, az általa szerkesztett „Uráli népek” című, magas színvonalú tudománynépszerűsítő esszé kötet, amely a magyar mellett finnül, angolul és franciául is megjelent 1975 és 1980 között. Neves magyar és finn szakemberek írták az uráli népek történetéről, művészetéről, hitvilágáról és hagyományos gazdálkodásáról szóló, rövid szakirodalmi utalással is ellátott dolgozatokat. Aligha véletlen, hogy igen sok tudományos munkában is hivatkoztak e könyvben megjelent írásokra. Nem kerülte el ugyanakkor figyelmét a közgondolkodás, történeti tudatunk állapota és annak alakulása sem. Ekkor már lehetőség nyílott arra, hogy történelmünk értelmezésében nemcsak a korábban kötelező, a „marxista történettudomány” által kitaposott útján lehetett járni. Néha le is lehetett térni egy-egy mellékösvényre. Igaz a történelmi és nemzeti tudatunk kérdéseit vitató történészek, ínekirugaszkodásainkra (vö. Czeglédy 1977). Arra is jó példa ez az eset, hogy fölöttébb nehéz e kis hazában a nyájat közös akolba terelni.
