Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Fodor István: Hajdú Péter őstörténeti munkássága (Péter Hajdú on prehistory) 5
Hajdú Péter őstörténeti munkássága 19 megírásakor nyilvánvalóan nem ismerhette. Ennek ellenére helyesen ismerte fel az egyetlen valószerű feltevést.17 Hajdú megtalálja a helyes választ László protolappokkal kapcsolatos feltevésére is. Hangsúlyozza, hogy e kérdés nem lényeges az uráli őshaza szempontjából, mivel a protolappok viszonylag későn, „... feltehetőleg az i. e. II—I. évezredben csapódtak a finnugorság fmn-volgai, ill. közfínn ágához” (Hajdú 1968: 8, 1969: 261-262). Ugyancsak nem tatja lényeges bizonyítéknak a Thoma által felemlített lengyelországi őslapp leletet, mivel „... a lapponoid típus a mai lengyelek antropológiai alkatának fontos faktora, az uráli népek között azonban csak az idegen gyökerű lappokra jellemző, egyebütt nem fordul elő” (Hajdú 1968: 9, 1969: 262). Ugyanitt azt is megjegyzi, hogy az állítólagos közép-lengyelországi finnugor eredetű helynevek feltevését a nyelvészek már megcáfolták. (Egyébként is csak alig egy tucat helynév került ilyen gyanúba.) László helytelen etimológiai értelmezésével szemben Hajdú megjegyzi: „... a nyelvészet nem csak azo- 1 1 n A magyar régészek sajnálatos módon sem ekkor, sem későbben nem figyeltek fel az orosz nyelvű szakirodalomban megjelent utalásokra, amelyek szerint a sigiri tárgyak archaikus csoportja azonos korú lehet a kundai leletekkel. Bijusov például egyik ásatási jelentésében már 1951-ben a Kr. e. VII-IV. évezredre keltezte a negyvenes évek végén feltárt legkorábbi sigiri tárgyakat (Brjusov 1951: 77). Később Rausenbah könyvében világosan kifejtette, hogy az orosz kutatás csak a gorbunovoi tőzegtelep anyagát tudta abban az időben biztosan keltezni, a Kr. e. Ill—II. évezredre, s a legtöbb feldolgozásban erre az időre keltezték a sokkal nehezebben időhöz köthető sigiri leletanyagot is, mivel a két tőzegtelep anyagát egy régészeti műveltségbe sorolták. A szerző itt különítette el a sigiri leleteket külön sigiri kultúrába, amelynek korát a Kr. e. VII—II. évezredre datálta, kezdetét valamivel korábbra is tette Kundánál, így Brjusovval egyetemben ő is vallotta, hogy a finnugorság távoli ősei az Urál-vidékről költöztek a Baltikumba (Rausenbah 1956: 106, 146-148.) Sokan tehát - köztük az észt és a magyar régészek is - értetlenkedve fogadták Brjusov 1952-ben kifejtett nézetét, amely szerintük azon a képtelenségen alapult, hogy a szerző egy Kr. e. Ill—II. évezredi kultúrából eredeztet egy másik, Kr. e. VII. évezredben létrejött műveltséget. Valójában azonban Brjusov az iménti, jóval korábbra tehető sigiri leletekre alapozta nézetét Elgondolását legvilágosabban egy magas színvonalú tudományos népszerűsítő, nagy példányszámban megjelent kötetben fejtette ki, amejly azonban - úgy lázszik — nem jutott el a külföldi tudományos közvéleményhez (Brjusov 1954: 136-143.) - Ma már teljesen világos, hogy a sigiri tőzegtelepek anyagának korai rétegei az átmeneti kőkorra keltezhetőek. Közéjük tartozik például az 1880-ban lelt, fenyőből faragott, emberalakot mintázó, 5,3 méter magas szobor is, amelyet a jekatyerinburgi múzeum őriz (Cirkina et al. 2001: 106-107, 167, 22. kép; Fodor 2009: 18). E szobor kora a radiokarbon keltezés alapján: Kr. e. VIII. évezred. A sigiri tárgyak keltezése, amelyeket nem kísértek még pontos rétegtani megfigyelések, s ismeretlen volt a radiokarbon keltezési eljárás is, azért volt igen nehézkes és pontatlan, mert az itteni tárgyak a későbbi korokban is igen sokáig megőrizték ősi formájukat.
