Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Fodor István: Hajdú Péter őstörténeti munkássága (Péter Hajdú on prehistory) 5
20 Fodor István kát az etimológiákat tartja uráli eredetűeknek, amelyek valamennyi rokon nyelvből, vagy a rokon nyelvek többségéből kimutathatók” (Hajdú 1977a: 77). E dolgozatában Hajdú Péter nemcsak kitűnő vitakészségéről tett tanúbizonyságot, hanem a témában való egészen kivételes színvonalú, széleskörű tájékozottságáról is. Külön említésre méltó, hogy nem csupán a nyelvtudományra vonatkozik ez a megállapítás, hanem az őstörténet más szakterületeire is. Kétségtelen ugyanis, hogy a nyelvész vitapartner több régészeti kérdésben is felülmúlta az egyébként kiváló régészprofesszort. László Gyula ugyanis szemmel láthatóan nem készült föl könyvének alapos megvitatására. Hajdú Péter pedig megkülönböztetett figyelmet szentelt a régészet - közelebbről a finnugor régészet18 - eredményeinek. Tulajdonképpen nem a magyar régészek (hiszen László Gyulán kívül ekkor senki nem foglalkozott komolyan a régészet ezen ágazatával, inkább idegenkedtek tőle19), hanem a nyelvész Hajdú Péter ismerte fel nálunk először a régészeti kutatások rendkívül fontos szerepét az uráli népek őstörténetének vizsgálatában. Dolgozatában ugyan szóvá tette, hogy a nyelvészet őstörténeti eredményei valamivel szilárdabbak, mint a régészeté, ezt követően azonban ő mondja ki a régészek helyett a végső ítéletet. „Az archeológia ma már megért e nagy feladat sikeres elvégzésére, s ezért is számítunk az uráli őstörténet problémáinak tisztázásában a régészek segítségére... Egyébként az itt tárgyalt problémák jellege is világosan mutatja: a régészet eljutott oda, hogy egyenrangú félként vegye ki részét az uráli őstörténet kérdéseinek megoldásában, amelyre egyébként önmagában egyik érdekelt tudomány se kép e s” (Hajdú 1968: 10, 1969: 264). Valójában szilárd meggyőződés, sőt hitvallás is ez a néptörténeti kutatások komplex módszere mellett, amelynek ekkor Hajdú már elkötelezett híve volt. Nem a szóban forgó dolgozatában, hanem a Szabédi László könyvéről írott bírálatában vetette papírra az alábbi sorokat, amelyek azonban ide is kívánkoznak: „A z őstörténet azonban nemcsak nyelvészkedésből áll: ez olyan komplex tudomány, amelynek a nyelvészet az egyik komponense. Szabédi pedig csak ezzel a komponenssel törődik s nem számol a társtudományok eredményeivel, amelyek közül leginkább a régészetiek fontosak, hiszen több ezer évre visszamenőleg megvilágítják a finnugor és sok indoeurópai nép történetét” (Hajdú 1981: 189-190).20 18 19 20 A régészet ezen ágazatának történetéről 1. Korompay (1953); Fodor (2001a, 2001b). L. Banner János zárszavát László előadásának vitájához, in: László (1954: 487—488). Hajdú Péter szavait szeretném azoknak az őstörténetbe alkalmas időkben belekontárkodó nyelvészeknek és régészeknek az emlékezetébe idézni, akik az ezredforduló éveiben „elavultnak” nyilvánították az őstörténet-kutatás komplex módszerét. (Maguk u-
