Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Fodor István: Hajdú Péter őstörténeti munkássága (Péter Hajdú on prehistory) 5
14 Fodor István típus europid jellegű, a szamojéd típus pedig az obi-ugorokhoz áll közel.12 Az életföldrajzi adatokkal kapcsolatban hívja fej Hajdú a figyelmet László legsúlyosabb tévedésére, aki könyvében következetesen felcserélte Najstadt ősholocén (Kr. e. 10.000-7500) és óholocén (Kr. e. 7500-5000) kori adatait, s így a Káma- Urál vidékét a Kr. e. IV. évezred közepéig növénytakaró nélküli, következésképp lakatlan területnek nyilvánította, nem is vette tehát számításba az őshaza helyeként sem.13 (Pedig Najstadt térképén a jelzett területet a Kr. e. X. és IV. évezred között növénytakaró fedte, tehát emberi megtelepedésre alkalmas volt.) Nem kétséges, hogy ez a fatális tévedés szinte semmivé tette László őstörténeti hipotézisét. Hajdú azt is szóvá teszi, hogy László „átrendezte” az uráli nyelvek rokonsági rendszerét is. A magyarságot eltávolította az obi-ugoroktól és a finnugorságtól távoli szamojéd - obi-ugor nyelvközösséget tételezett fel, ami nyelvi és történeti szempontból is elképzelhetetlen (i. m. 122). Hajdú Péter végül a következőképpen summázza a könyvről alkotott véleményét: „... azok a fő pillérek, amelyekre László Gyula őshaza elmélete épül, nem állják ki a szilárdsági próbát... Az őshaza helyére vonatkozó elképzeléseinken az újabb paleobotanikai kutatásokhoz igazodva változtatnunk kell - ez a legfőbb tanulság, amely László Gyula könyvéből adódik. Ez a módosítás azonban jobbára annak az erőteljesebb hangsúlyozására korlátozódik, hogy az őshaza az Urálon túli, nyugat-szibériai és esetleg az északibb erdős-tundrás területekre is kiterjedt” (i. m. 123). E megállapításának a bíráló ugyanitt magyarázatát is adja: véleménye szerint az életföldrajzi szavak közül (állatnevek, növénynevek stb.) a fanevek a legmegbízhatóbbak. Az uráli és finnugor alapnyelvben megvan az erdős tajga minden jellemző faneve, ellenben a közép-európai lombos erdő fái közül egyedül a szil neve van meg. így tehát az uráli őshaza azon a helyen lehetett, ahol e két erdőfajta az adott korban (aKr. e. VI—IV. évezredben) egymással érintkezett (i. m. 122-123). Hajdú Péter tehát a ma már közismert új őshaza-elméletének lényegét első ízben minden bizonnyal ebben a vitacikkében fogalmazta meg. A Nyelvtudományi Értekezések 40. számában a rövid magyar nyelvű összegzése jelent meg 1963-12 13 Később Hajdú Péter visszatért a lappok származásának bonyolult kérdésére: „A nyelvcsere elméletét egyelőre... nem kapcsolhatjuk ki a problémára adandó válaszból. Valószínűnek látszik, hogy a »protolappok« más nyelven beszéltek, s a finn-volgai korban kezdték elsajátítani déli szomszédaik nyelvét. Ennek következtében a korai közfinnben már bizonyos nyelvi egység alakulhatott ki a finnek és a lappok között. Ez utóbbiaknak eredeti nyelvét azonban nem ismerjük: olyan rejtélyt jelent ez az őstörténeti kutatásban, amelyet ajelenlegi eszközökkel felderíteni nem is lehet” (Hajdú 1981: 85). Sajnos, ez a vélekedés arra is rávilágít, hogy László Gyula messzemenően nem értékelte helyesen (és nem ismerte eléggé) a jelzett terület őskori emlékanyagát sem, ahol akkor már rég ismeretes volt a felső-kámai őskőkori lelőhely, valamint a baskíriai Kapovaja őskőkori híres barlang is, nem beszélve a sigiri tőzegtelep átmeneti kőkori leleteiről (vö. Fodor 2015: 11-14,87).
