Nyelvtudományi Közlemények 113. kötet (2017)
Tanulmányok - Ittzés Máté: Funkcióigés szerkezetek és nyelvészeti rekonstrukció (Light verb constructions and linguistic reconstruction) 111
112 ITTZÉS MÁTÉ században számos modernizációja látott napvilágot,2 ezek azonban elsősorban alkotóik fonológiai és morfológiai felfogásáról adnak képet, szintaktikai változtatásokat a Schleicher-féle verzióhoz képest - kevés kivételtől eltekintve - alig tartalmaznak. Most csak egy rövid, de jól megragadható példát említek a szintaktikai különbségekre. Schleichemél a juh a következő szavakkal fejezi ki sajnálkozását a lovaknak: (1) kard aghnutai mai szív búsul nekem ’Búsul a szívem.’ Ezzel szemben Byrd változatában ezt találjuk: (2) kér moi aghnutor szív nekem búsul Az első pillantásra szembeötlő fonológiai (különböző magánhangzók mindhárom szónál, a kezdő zárhang [к : к] eltérése a ’szív’ szóban) és morfológiai különbségek (eltérő mediális igei személyrag [-tói: -tor], ablaut-különbség a ’szív’ főnévben) mellett eltérő a két változat szórendje is. Byrd verziójában a hangsúlytalan *moi névmás klitikumként - a Wackemagel-törvénynek nevezett szórendi szabályszerűséggel összhangban - az első, hangsúlyos szó után a mondat második helyén, az ún. Wackemagel-pozícióban található.3 Még ha nem gondoljuk is úgy, mint Schleicher, hogy akár egész szövegeket tudunk rekonstruálni, tény, hogy nagyon sok mindent tudunk az indoeurópai alapnyelvről. Ehhez természetesen az is hozzájárul, hogy a Schleicher óta eltelt 2 Ezekről legkönnyebben a https://en.wikipedia.org/wiki/Schleicher’s_fable oldalon tájékozódhat az érdeklődő. A legújabb általam ismert változat a University of Kentucky indogermanistája, Andrew M. Byrd nevéhez fűződik, aki 2013-ban nagy feltűnést keltett azzal, hogy saját verzióját fel is olvasta (még egy magyar nyelvű blog is tudósított róla: http://juharizsuzsanna.blog.hu/2013/09/30/osnyelven_szolalt_meg_a_professzor). A felvétel a http://www.archaeology.org/exclusives/articles/1302-proto-indo-europeanschleichers-fable oldalon hallgatható meg. Ahogy az említett Wikipedia-oldal is tudósít, a mese első mondata Ridley Scott 2013-as Prometheus című sci-fijének egyik jelenetében is szerepet kap. 3 Schleicher a Wackemagel-törvényt természetesen még nem ismerhette, hiszen ezt a felismerést a névadó svájci nyelvész csak a 19. század végén publikálta, 1. Wackemagel (1892). A Wackemagel-törvény egyike azoknak az indoeurópai jelenségeknek, amelyeket a modem szintaxiselméletek is előszeretettel tárgyalnak (a legújabb szakirodalomból 1. pl. Hale 2007: 194-221; Keydana 2011; Goldstein 2015). A szakirodalomban nem egységes annak a megítélése, hogy ezt a szórendi jelenséget valójában szintaktikai szabályok (mozgatások) vagy fonológiai tényezők irányítják, esetleg a kettő kölcsönhatásáról van-e szó.
