Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Honti László: Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek (Notes on Urálié etymology and historical phonology) 7
Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek 49 nemzetségbeliek is saját anyanyelvükön képesek erre, vö. „magyaráz... Die urspr Bed dürfte ’auf Ungarisch sagen’ gewesen sein; zur Sem vgl: dt verdeutschen ’ins Deutsche übertragen’” (EWUng 2: 924a). Voltaképpen hasonló a helyzet egymáshoz közeli két germán nyelvben, a németben és a hollandban is, de az anyanyelvi beszélők számára persze már nem feltétlenül világos a nép- és a nyelvnek és az ebből képzett ’értelmez, kifejt’ igével való kapcsolata, 1. né. deutsch (PFEIFER 2010: 219b, KLUGE 2002: 193b— 194a, ERNST 2012: 87) ~ holl. duits (De VRIES 1987: 143ab, VAN VEEN - VAN DER SlJS 1997: 241b), né. deuten (KLUGE 2002: 193b, PFEIFER 2010: 218b- 219a) ~ holl. duiden (De VRIES 1987: 141b-142a, VAN VEEN - VAN DER SlJS 1997: 240b). RÉDEI KÁROLY etimológiai magyarázatát (RÉDEI 1979) megerősítik a VERES PÉTER előadta párhuzamok (VERES 2010), de - VERES nézetével ellentétben - a hagyományos eredeztetésnek is van valószínűsége, hogy ti. az Ug *тапсз ’Mann, Mensch’ és az Ug *тапсз ~ *тапсз- ’Märchen; erzählen’ jelentésű, nagyon hasonló hangalakú szó azt társította e szóhoz, hogy az ugor nyelvűek a nyelvet értők és beszélők, míg a többiek, akik nem érthető nyelven beszélnek, némák (így RÓNA-Tas 1997: 234). így tehát az itt tárgyalt frátria- és népneveket kontamináció révén kettős eredetűnek vélem. Az Ug *тапсз ’Mann, Mensch’ szóval való operálást némiképp az teszi bizonytalanná, hogy önálló szóként nincsen nyoma. 6. ólom, ón E két, bizonyos fokig hasonló fémnek a népművészetben is jutott szerep, nyilván azért, mert könnyen olvasztható, önthető és formálható, tehát jól ismert, népszerű fémekről van szó, vö. ólmozás, ólomöntés, ónöntés (MNL 4: 89b—90a). Nyilván e hasonlóság következménye, hogy „Az ólom és az ón jelentésbeli elkülönülése a legújabb időkben történhetett meg” (MSzFE 3: 499). E két szó története nyelvünk életében összefonódott. A rájuk vonatkozó szakirodalomban állandóan ott kísért a gyanú, hogy talán egy tőről is fakadhattak, és ezt olykor kacifántos magyarázatokkal igyekeztek valószínűsíteni. Az ’ólom’ és az ’ón’ jelentés mind az ólom-mai, mind az ón-nal társult, gyakran jelzős szerkezetekkel adták meg a voltaképpeni jelentést: fekete ólom ~ fekete ón ’Blei’, fehér ólom ~ fehér ón ’Zinn’. Hasonló jelenség ismert főleg az osztjákban, de van rá vogul példa is (1. alább). Etimológiai szótáraink így nyilatkoznak róluk: ólom MSzFE: „ólom... Egy font feyer olon... R. fehér ólom ’Zinn’; R. fekete ólom ’Blei’. L. ón” (MSzFE 3: 498). „1. Talán egyeztethető a következő szóval: vog... T wölém ’ólom; Blei’... [Bekezdés] A m. R. olon alak -и-je nehezen illik
