Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Szemle, ismertetések - H. Varga Márta: Kelemen Ivett: Pluratívák az északi számi (lapp) nyelvben (Pluratives in Northern Sami) 397
400 Szemle, ismertetések bálytalanok (tehát vannak jobb és kevésbé jó singulare és plurale tantumok): a kevésbé szabálytalan alakok a teljes paradigmával rendelkező, szabályosnak tekinthető (prototipikus, centrális) egyedekhez közelebb, a rendhagyó, kivételes formák azoktól távolabb, a periférián helyezkednek el. A szerző a 3.5. fejezetben felvillantja a funkcionális-kognitív nyelvelmélet prototípus-elméletének alkalmazhatóságát a hiányos paradigmával rendelkező lexémák leírásában és definiálásában, hiszen a különböző mértékben szabálytalan formákra vonatkozóan is fel lehet állítani egy dinamikus kontinuumot. A több-kevesebb szabálytalanságot mutató szóalakok egy képzeletbeli skálán helyezkednek el, melynek középpontjában a produktív mintát adó, teljes számparadigmával rendelkező (szabályos) formák, a két végen pedig a kivételesnek, rendhagyónak számító singulare és plurale tantum alakok kapnak helyet, köztük pedig a kisebb-nagyobb mértékben szabálytalan formák (amelyekben különböző mértékben vannak jelen a szabálytalanság jegyei) foglalnak helyet. Érdemes lenne ebben a keretben tovább folytatni a vizsgálódásokat, és a „teljes paradigma - hiányos paradigma” képzeletbeli skálán újabb fokozatokat is elkülöníteni egymástól. A finnugor nyelvek számhasználatról szóló 4. fejezetben („Nyelvspecifikus számhasználat a finnugor nyelvekben”, 53-68) a szerző a nyelvspecifikus sajátosságokat emeli ki. Érdekes például a magyar nyelvnek az az ősi sajátossága, hogy benne az egyes szám ~ többes szám szembenállás nem mindig valósul meg élesen: bizonyos esetekben jelöletlen (azaz formailag egyes számú) alak jelentkezik olyankor is, amikor a többség mozzanata kétségtelen, s amikor számos más nyelv - pl. az indoeurópai nyelvek jó része - kötelező jelleggel többes számot használ. Az ilyen egyes számú alakok voltaképpen összefoglaló értelműek, a többségre azonban többnyire nem utal külön grammatikai eszköz (a többesjel). Az uráli nyelvek morfoszintaktikai kérdéseit taglaló munkák a jelöletlen (0 számjellel ellátott) egyes számú alakok többes számú - határozatlan mennyiséget vagy azonosíthatatlan számú egyedet megnevező - funkciójára általában a „numerus absolutus”, „numerus indefinitus” terminussal szoktak utalni. Ravila állapította meg elsőként, hogy az egyes szám numerus absolutusi funkcióban már az alapnyelvben létezett, ahogyan a legtöbb uráli nyelvben is (Ravila 1935: 49, 1941: 2-3). Később FOKOS-FUCHS (1962) jellemezte behatóbban a numerus absolutust. Ebből a tanulmányból nyilvánvalónak tűnik, hogy a numerus absolutus nem számot, nem explicit mennyiséget jelöl, nem is konkrét egyedre vagy fajára utal, sokkal inkább funkcióként értelmezendő. Az 5. fejezetben („A plurale tantumok szintaktikai vizsgálata”, 69-76) DENNICA PENEVA (2005, 2007) írásai alapján összefoglalást kapunk a finn, észt és a magyar nyelvek predikatív és attributiv szerkezeteiben előforduló kongruenciatípusokról. A 6. fejezetben („A plurale tantumok morfoszemantikai vizsgálata a finnugor nyelvekben”, 77-86) a szerző a PT-k morfoszemantikai vizsgálatát végzi el. El
