Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)

Tanulmányok - Pintér Lilla: A kontextuális tényezők szerepe a szerkezeti fókusz óvodáskori értelmezésében (The role of contextual factors in preschoolers’ interpretations of structural focus) 365

A kontextuális tényezők szerepe a szerkezeti fókusz óvodáskori értelmezésében 371

Korábbi munkáimban én is vizsgáltam a kimerítő értelmezés elsajátításának folyamatát a csak partikula (Pintér 2016b) és a szerkezeti fókusz (Pintér 2016a) esetén is. A feladat ezekben a kísérletekben is egy mondat-kép megítélési teszt volt, azonban a szerkezeti fókusz interpretációjának tesztelésekor a négy életkori csoport résztvevőinek egyik fele a Kas - LUKÁCS (2013) által alkalmazott bináris választással ítélte meg a mondat-kép párokat, a másik fele pedig a BABARCZY - BALÁZS (2014, 2016) által használthoz hasonló, a kisebb gyermekek életkori sajátosságaihoz is illeszkedő háromelemű skála segítségével. Míg Katsos - Bishop (2011), illetve Babarczy - Balázs (2014, 2016) kísérleteiben az alternatívákat kicsi, nagy, illetve óriási eprek reprezentálták, addig én úgy véltem, hogy a különböző méretű jutalmakkal szemben a szomorú, közepes és mosolygó arcok sora sokkal inkább leképezi egy háromelemű skála „hamis”, „közepes”, illetve „igaz” opcióit. Ezt a feltételezést elsősorban arra alapoztam, hogy az utóbbi skálatípus esetén jóval élesebben elkülöníthető egymástól az egyes válaszlehetőségek pozitív, negatív és közbülső jellege. Mivel a válaszadás típusától eltekintve a két feladat minden részlete (a felhasznált anyagtól az elrendezésen át az eszközökig) tökéletesen megegyezett, és a résztvevők is ugyanazokból az életkori csoportokból kerültek ki, a két vizsgálat eredményei összevethetők voltak egymással. A várakozásokkal összhangban a kétféle feladattípus valóban jelentősen eltérő képet mutatott az anyanyelvi beszélők fókuszérzékenységéről. Míg a bináris választás esetén nem volt szignifikáns különbség a tesztelt négy életkori csoport, azaz a hatéves óvodások, a hétéves, illetve kilencéves kor körüli iskolások, valamint a felnőttek válaszadási mintázata között, addig a háromfokú skála esetén világosan kirajzolódott, hogy a kimerítő értelmezés egyedül az óvodások számára jelentett nehézséget. Vagyis - akárcsak BABARCZY - BALÁZS (2016) kísérlete során - itt is az derült ki, hogy a gyerekek hétéves kor alatt elfogadják a szerkezeti fókuszos mondatokat azoknál a képeknél is, amelyeken a kimerítőség követelménye nem teljesül. Az idősebb gyerekek és a felnőttek ugyanakkor mindenféle tágabb kontextus vagy megelőző kérdés nélkül is következetesen a közepes arcot választották ebben a kondícióban, ami arra utal, hogy problémásnak találták ezeket a párosításokat. Ez pedig — a felnőtt korcsoportban mért reakcióidő-adatok elemzéséhez hasonlóan (1. Pintér 2016a: 205-206) - véleményem szerint arra utal, hogy ez a jelentéstartalom a szintaktikailag és prozódiailag is jelölt szerkezet alkalmazása révén, a kontextustól függetlenül aktiválódik,9 és mint ilyen komponens nagy valószínűséggel az előfeltevések körébe sorolható.

9 Azt, hogy a fent leírt feladat a kísérlettervezői szándékkal ellentétben mégis egy, a kimerítőségi implikatúra generálódását elősegítő kontextust teremtett, cáfolta a semleges mondatok értelmezését tesztelő kontroll kísérlet, amelyben a háromfokú skála használata