Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Pintér Lilla: A kontextuális tényezők szerepe a szerkezeti fókusz óvodáskori értelmezésében (The role of contextual factors in preschoolers’ interpretations of structural focus) 365
370 Pintér Lilla epreket ábrázoló kártyák segítségével. KATSOS - Bishop (2011) pragmatikai tolerancia hipotézisére alapozva ugyanis a szerzők azt feltételezték, hogy a kisgyerekek csak a háromfokú skálán lesz kimutatható a kimerítőség követelményének megsértése, bináris opciók esetén biztosan nem. Míg a felnőttek és az iskolás gyerekek zömmel valóban a középső méretű epret választották azokban az esetekben, amikor a szerkezeti fókuszos tesztmondatok a kritikus nem-kimerítő képtípusokkal voltak párosítva, addig a négyéves, illetve ötéves kor körüli óvodásoknál jóval alacsonyabb volt ennek a választípusnak az előfordulási aránya. Éppen ezért ebben a két életkori csoportban ВABARCZY - BALÁZS (2016) összevetették a kapott válaszokat azoknak a nem-nyelvi teszteknek az eredményeivel, amelyek a résztvevők munkamemóriáját, illetve végrehajtó funkcióik fejlettségi szintjét mérték (Corsi-kocka teszt, Nem-nyelvi Stroop teszt, N-back teszt, Dimension Change Card Sorting, Hanoi tervezés feladat). A gyerekeket így az életkoruktól függetlenül, kizárólag az öt említett teszten nyújtott összesített teljesítményük alapján három (alacsony, közepes, illetve magas) kognitív kontroll csoportba sorolták. Azt találták, hogy a nem-kimerítő képtípusok esetén adott közepes méretű eprek száma szignifikánsan különbözött az egyes csoportok között, egészen pontosan az egyre jobb teljesítményt nyújtó gyerekek csoportjaiban fokozatosan nőtt, mígnem a magas kognitív kontroll csoportban megközelítette a felnőttszerü szintet. Az eredmények tehát igazolták a szerzők azon hipotézisét, mely szerint a fókuszérzékenység a munkamemória és a végrehajtó funkciók fejlődésével párhuzamosan alakul ki. Noha a következtetések levonásakor tárgyalják annak a kérdését, hogy vajon helytálló-e oksági viszonyt feltételezni a két folyamat között, végül ezt ítélik a lehető legplauzibilisebb magyarázatnak. Ez az eredmény a nyelvelsajátítás szempontjából kiemelkedően fontos,8 és jelentőségét az sem csökkenti, ha a kimerítőséget - a szerzők álláspontjával szemben - nem egy pragmatikai természetű jelentéstartalomként elemezzük. Számos olyan munka született ugyanis, amely pragmatikai folyamatoktól független, pusztán a szintaktikai feldolgozás komplexitásából adódó nehézségek (például a kertiösvény-mondatok) esetén mutatott ki összefüggést a felnőtt beszélők teljesítménye és a munkamemória-kapacitás (O’ROURKE 2013), illetve a végrehajtó funkciók fejlettségi szintje (Novick ET AL. 2014) között. 8 Emellett ez az eredmény egybevág azzal is, amit Antoniou et AL. (2016) talált a felnőtt beszélők tesztelésekor, vagyis hogy egy adott állítás (pl. egy, a some ’néhány’ kifejezést tartalmazó mondat) elutasítása annak alacsony informativitása okán összefügg az egyes kísérleti személyek életkorával, valamint munkamemóriájuk kapacitásával is. Ugyanakkor ők is megemlítik azt az eshetőséget, hogy az általuk vizsgált mondatoknál a munkamemória fokozott igénybevétele nem feltétlenül a skaláris implikatúra kikalkulálásához kötődik, hanem az azt megelőző szemantikai feldolgozás eredményének felülírásához. Ehhez azonban egy kétfázisú implikatúra-generálódást kell feltételeznünk, ahogyan azt Tomlinson et al. (2013) teszi.
