Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Pintér Lilla: A kontextuális tényezők szerepe a szerkezeti fókusz óvodáskori értelmezésében (The role of contextual factors in preschoolers’ interpretations of structural focus) 365
A kontextuális tényezők szerepe a szerkezeti fókusz óvodáskori értelmezésében 369 Az első ilyen munka KAS - LUKÁCS (2013) három életkori csoport bevonásával végzett kísérlete volt, amely abból a szempontból is úttörőnek számított, hogy a korábbiakhoz (Onea - Beaver 2011, Skopeteas - Fanselow 2011) képest jóval árnyaltabban közelítette meg a kimerítőség mint jelentéskomponens besorolásának kérdéskörét. A vizsgált probléma bemutatásakor a szemantikai és pragmatikai distinkció mellett ugyanis azt is részletesen tárgyalták, hogy a szemantikailag kódolt kimerítőség nem csupán egy operátor feltételezése révén lehetséges, hanem elgondolható előfeltevésként is. A kísérlethez a szerzők egy olyan mondat-kép megítélési tesztet állítottak össze, melynek során a résztvevőknek gombnyomással kellett jelezniük, hogy szerintük „igaz” vagy „hamis” volt-e a hallott mondat a látott kép esetén. Az eredmények arra utaltak, hogy a gyerekek sem hat-, sem pedig tízéves koruk körül nem tettek következetesen különbséget a fókuszt tartalmazó, illetve nem tartalmazó mondatok jelentése között. A felnőtteknél ez az eltérés tetten érhető volt, bár az egyének válaszai egy adott mondattípuson belül gyakran inkonzisztensek voltak. Annak eldöntésére, hogy ebben a korcsoportban milyen jelentéstartalomként aktiválódott a kimerítőség, ez a kísérleti elrendezés a szerzők szerint sem volt alkalmas. Bár a kimerítőséget kódoló szemantikai operátor feltételezése az anyanyelvi beszélők válaszainak tükrében nem tűnik indokoltnak, azt a kérdést nyitva hagyják, hogy előfeltevéssel vagy implikatúrával állunk-e szemben. Ugyanakkor a további kutatásokra vonatkozóan azt is megállapítják, hogy az előbbi kimutatására mindenképpen egy olyan feladat lehetne csak alkalmas, amelyben több válaszlehetőség is a résztvevők rendelkezésére áll, hiszen a se nem elutasító, se nem elfogadó válaszokat az általuk is használt bináris paradigma nem tudja kezelni. Ezzel szemben az implikatúra hipotézis igazolása szerintük is a kontextuális tényezők manipulálása révén, illetve a semleges mondattípuséval közel azonos interpretáció előhívásán keresztül lehetséges. Alapvetően új szemszögből közelítette meg a szerkezeti fókusz értelmezését, pontosabban annak elsajátítási folyamatát BABARCZY - Balázs (2014) négyéves kor körüli óvodásokkal végzett kísérlete, ill. BABARCZY - BALÁZS (2016) rendkívül komplex kutatása, amelynek során háromtól kilencéves korig tesztelték a gyerekek nyelvi, illetve kognitív kompetenciáit. Céljuk annak tanulmányozása volt, hogy hogyan függ össze a kimerítőség felnőttszerű ételmezésének kialakulása bizonyos nem-nyelvi képességek fejlettségi szintjével.7 A nyelvi feladatrészben a résztvevőknek ezúttal is minden próbában egy mondat és egy kép viszonyát kellett megítélniük, ezúttal azonban nem „igaz” és „hamis” válaszokkal, hanem - KATSOS - BISHOP (2011) módszerét alkalmazva - eltérő méretű 7 Érdemes leszögezni, hogy a szerzők célkitűzései között nem szerepelt a kimerítő jelentéstartalom forrásának meghatározása, kiindulópontjuk ugyanis az volt, hogy egy tisztán pragmatikai jelenséget, egészen pontosan egy skaláris implikatúrát vizsgálnak.
