Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)

Tanulmányok - Honti László: Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek (Notes on Urálié etymology and historical phonology) 7

Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek

29

szamojédból került volna, különösen midőn az osztjákban nem találunk megfelelőit” (ÁKE 250). Az Ahlqvist említette szamojéd szó egyébként a szelkupból való, ennek etimológiáját 1. JANHUNEN 1977: 175.

Talán arra is érdemes kitérni, lehet-e közük a finnugor nyelvi szavaknak egymáshoz és ezeknek az őszét szóhoz. Az ezüst alatt az MSzFE előadta magyarázat - miszerint: „A szóvégi -t talán szórványos -(s)k > -(s)t változás eredménye, vö. vaskos ~ vastag (vas ~ finn vas ki)', N. fostos ~ *foskos (fos ~ finn paska)" (MSzFE 1: 169-170). A ma. vas osztják megfelelője, a V way stb. szokatlan képviseletet mutat, amelyet így magyarázhatunk: „Für eine Entwicklung FU *sk > ostj. у, X ist wäy das einzige Beispiel. Die ungewöhnliche Lautentsprechung kann möglicherweise durch eine Entwicklung FU *sk > Ug. *sk > *ks > > у erklärt werden” (UEW 1: 560). Esetleg a ma. vas is részben hasonló utat járhatott be: U *waske ’irgendein Metall, ?Kupfer’ (i. h.) > Ug. *wask3 > > ősma. *wask3 ~ *was3\ részben a *wask3 szolgálhatott derivációs tőként, amelyben a szibilánshoz fonetikailag sokkal közelebbi t fölválthatta a &-t. Nem lehetetlen, hogy az üst analógiás hatása is érvényesült abban, hogy ezüst szavunk szóvégi -t-1 kapott. Jónéhány hasonló, inetimologikus mássalhangzóval bővült szavunk van, pl. vastag ~ vaskos, fos ~ fostos, győztes, nyertes, vesztes, éltes, nehézkes.

Az itt tárgyalt fémnevek kapcsán most egy meglehetősen eretnek ötlettel rukkolok elő. Látván, hogy a vogulban és az osztjákban az ’ezüst’, az ’ón’ és a ’cin’ nem különülnek el szigorúan egymástól, ezért jelzős szerkezetekkel próbálták többé-kevésbé egyedíteni őket, vö. vog. N áln, LM LU áln, К áln, oaln ’ezüst, pénz I Silber, Geld, Münze’ (M-WWb 383b), N átwés, LM átwés, átwés, átwés, LU átwés, P oatwés, atwés, К oátkwés, oátkhwés, átkhwés, T áitkhus ’ólom; Blei’ (M-WWb 58a), khaim ’hím’: LM LU kh. atwés, P kh. oatwés ’ón; ólom I Zinn; Blei’ (M-WWb 71a), TJ etküs, TC e'tküs, KU ö'äjtfßs, KM 0ä4(kßs, KO óáiflds, P a4(ßs, VNK ätfßs, VS äHßs, LU a't(ßs, LM atg/ts(l), LO ätßäs, So ätfßSs ’Blei’ (K-WWb 131b), továbbá: T sairarj-yär, -khar ’fehér; ezüst rubel I weiß; Silberrubel’ (khor, khar, kur ’valami, ember, lény; etwas, Wesen, Mensch’, sairat/ ’fehér; weiß’; M-WWb 80b, 81b, 515a), osztj. V Vj näyi way, DN nöwa-wäy, DT nawa-wäy, Ahl. navi-voy ’Silber’ (näyi stb. ’белый; weiß’, way stb. ’металл, железо; Metall, Eisen’; DEWOS 631-632, 991, 1567), Kaz sel-wöx, Sy sel-öy, О sel-őy ’Silber(geld)’24 (vö. V t’eby, Kaz sei, О sei ’чистый; rein’; DEWOS 1512), Ahl navi-lolpi ’Zinn’ (DEWOS 991). A magyarban is ez volt a helyzet, sőt: színnév alkalmazásával különböztették meg az ólmot és az ónt: fekete ólom ~ fekete ón ’Blei’, fehér ólom ~ fehér ón ’Zinn’ (MSzFE 3: 498-499). Mivel a ’fehér’ melléknév fémnév jelzőjeként a vogulban, az osztjákban és a magyarban is megjelent, feltételezem, hogy a titokzatos vog. TJ etküs,

24 Talán ezek ellentéteként született meg az osztj. Cast ét-way, KoP Kr át-wäy ’Eisen’ (vö. V elä, KoP Kr át, áta ’простой; einfach’, DEWOS 68-69).