Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Tanulmányok - Honti László: Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek (Notes on Urálié etymology and historical phonology) 7
Uráli etimológiai és hangtörténeti jegyzetek 27 PS1 *gvézda > zvezda ’star’ by PETERSSON, cited by ABAEV and later by TRUВАСЁУ (1974-1995/7: 181—182)21 and others. In this case, a?- would be a prothetic vowel, and the zv- > vz- change would have occurred in Os. The semantic part would require associations like sun —> gold and moon —► silver. This is hardly acceptable. At any rate, the Perm, Os and H words cannot be separated, and H and Os contain the final -t, which is absent fr the Perm words. See also the Ir word for ’silver’ *arzata ’silver’ > Os aerzaet ’ruda’ (ABAEV 1958-1989/1: 187-188);22 cf. OIr Avestan arazata ’silver’, OPe (a)rdata, Mir Khot äljsata (BAILEY 1979: 25), Khwar azyd (BENZING 1983: 136), NIr Yazdi äldi < IE *Hark- ’white, silver’ > Lat argentum, Arm arcat” (RTA 201 lb: 1331-1332). Megjegyzések A régi nyelvi és nyelvjárási üst, őst ’ezüst’ kialakulásával kapcsolatban kívánok magyarázatot előadni, amely az ezüst szónak a beszélők általi esetleg téves elemzésen alapul. Ennek az alapja pedig az ez, e határozott névelő. Ennek létét és létrejöttét Szabó Géza igyekezett tisztázni: „... megállapíthatjuk, hogy a peremnyelvjárásainkban, külső nyelvjárásszigeteinken jelentkező ez, e ~ ez, ё határozott névelőt mint »ritka kivételt« a közeire mutató névmásból származtatni, s így párhuzamos fejlődésűnek tekinteni az az, a határozott névelővel több okból sem megnyugtató. A magas hangú névelőnek a közeire mutató névmásból való magyarázatát számos tény teszi problémássá: A magas hangú névelő nyelvjárásainkban igen nagy területről - méghozzá a peremnyelvjárásokból, illetőleg közelükből - kimutatható. Minden valószínűséggel a magas hangú névelő nyelvjárásainkban sok gócú jelenség. A magas hangú névelőnek a mély hangúval való párhuzamos fejlődését kétségessé teszi az a tény, hogy a nyelvtörténeti adatok a mély hangú névelő kialakulásának elsőbbségét vallják. A határozott névelőnek anaforikus szerepű névmásból való magyarázata ugyancsak ellene szól annak, hogy a magas hangú névelő az ez közeire mutató névmásból alakult volna ki. Ugyanakkor a palócban a birtokos névmás elhomályosult előtagjaként meglevő magas hangú ez, e határozott névelő - bizonyíthatóan - hangrendi illeszkedés eredményeként jött létre. Az é'-ző moldvai csángó nyelvjárások zárt é'-t felmutató névelője az á előtti a disszimilációjának tekinthető. A peremnyelvjárások sajátos hangtani viszonyai, továbbá a hangrendváltással kapcsolatban felhozott analóg esetek a magas hangú névelőnek hangtani úton - a mély hangú névelőből - való keletkezését nagyon is valószínűvé teszik” (Szabó 1975: 43, még vö. Kálmán 1994: 57, I. GALLASY 1992: 745). Az tehát biztos, hogy van (vagy legalábbis volt) ez, e hangalakú határozott névelőnk, amely így persze nem a közeire mutató e, ez névmásból keletkezett. A régi nyelvi és nyelvjárási üst, őst valóban el21 Trubaöév 1980: 182. 22 Abaev 1959:187-188.
