Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Tanulmányok - Cser András: A latin inflexiós allomorfiák morfofonológiája (The morphophonology of Latin inflectional allomorphy) 35
A latin inflexiós allomorfíák morfofonológiája 51 tatja a tővégi [i]-t;13 néhányban mindössze egyetlen alakban fordul elő (pl. mbs ’város’ —> urbium GenPlur); és rengeteg tisztán mássalhangzós tövű névszó van, amelyek egyáltalán nem mutatnak /'-tövű alakot. A kétféle tőosztály viszonya tehát egyfajta átfogó heteroklízisként jellemezhető. Ezt az alábbiakban, a konkrét allomorfíkus variáció részletes bemutatásánál nem fogjuk külön feltüntetni. A tőtípusok allomorfiát kondicionáló környezetekként lesznek felsorolva ugyanúgy, mint az igéknél; és nem jelöljük, de adottnak vesszük, hogy bizonyos lexikális egységek mozognak ezek között a tőtípusok között. Történetesen az /'-tövüek sokkal labilisabbak, tehát többet mozognak, mint a többi tőtípus.14 Megjegyzendő még az is, hogy mind a tövek, mind a toldalékok besorolásánál el fogunk tekinteni az etimológiai szempontoktól, és tisztán szinkrónikus morfológiai elemzést végzünk.15 Láttuk föntebb, hogy az igék szintén gyakori heteroklízist mutatnak /'-tő és mássalhangzós tő között. A kétféle (ti. igei és névszói) heteroklízis bizonyos mértékig hasonló, hiszen ugyanazt a szegmentumot és annak hiányát érinti tővégi helyzetben. Ugyanakkor van közöttük két lényegi különbség. Az igei heteroklízis rendszeres és szimmetrikus; a névszói heteroklízis rendszertelen és aszimmetrikus. A rendszeresség itt azt jelenti, hogy az érintett igék mind egyformán viselkednek: ugyanazokban a paradigmatikus alakokban mutatnak mássalhangzós tövet, és ezen alakok kiegészítő halmazában mutatnak Г-tövet.16 Ezzel szemben a 13 Tulajdonképpen lehetne érvelni amellett, hogy a maré minden alakja /'-tövű, hiszen vannak kétféleképpen elemezhető formák; pl. a GenSing mari-s vagy mar-is, az előbbi esetben /'-tövű, az utóbbi esetben mássalhangzós tövű forma. Véleményünk szerint ez a kérdés nem dönthető el, de nem is múlik rajta semmi az elemzésünk szempontjából. 14 Voltaképpen az ё-tövűek szintén nagyon labilisak, de másképpen, és kevésbé problémás módon. Az ё-tövű főnevek száma nagyon alacsony, sok közöttük a heteroklitikus, és alig van olyan, amelynek a teljes paradigmája adatolva volna. Leíró szempontból ez a tőosztály, illetve az itt kimutatható heteroklízis abban is más, mint az /'-tövüek heteroklízise, hogy ha egy főnévnek vannak ё-tövű alakjai, azok könnyen megkülönböztethetők más tőtípusok megfelelő alakjaitól. 15 Például a NomSing -és végződést mássalhangzós tövű végződésnek vesszük, mivel ez egyrészt formálisan sokkal egyszerűbb, mint az /'-tövüek közé fölvenni, majd gondoskodni valamilyen mechanizmusról, ami a tővégi [i]-től megszabadul a konkrét alakokban (jelesül fames ’éhség’, nubes ’felhő’, clades ’pusztítás’), másrészt ezek a szavak nem is mutatnak más /'-tövű alakokat, eltekintve a GenPlur nubium-tói, valamint a cladium-tói, amely mássalhangzós tövűként is előfordul (cladum). A latin nyelvtörténetben az -és nőnemű /-tövű végződésként ismert. 16 Ez alól csak az orior ’fölkel’ a kivétel, amely valamivel több /'-tövű alakot mutat, mint az osztály többi igéje.
