Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Tanulmányok - Cser András: A latin inflexiós allomorfiák morfofonológiája (The morphophonology of Latin inflectional allomorphy) 35
52 Cser András névszók estében az /-tövű és a mássalhangzós tövű alakok paradigmatikus eloszlása megjósolhatatlan. A tőallomorfiában jóformán lehetetlen szabályszerűségeket, összefüggéseket fölfedezni.17 A névszói heteroklízis tehát ebben az értelemben rendszertelen. A szimmetria azt jelenti, hogy a heteroklízis mindkét oldala létezik tiszta formában a morfológiai rendszerben. Ez egyértelműen igaz az igékre: léteznek tiszta f-tövűek és tiszta mássalhangzós tövűek, továbbá létezik az igék azon csoportja, amely konkrét alakjaiban a két osztály között átfed. A névszók esetében ez nem így van. Vannak tisztán mássalhangzós tövűek, de nincsenek egyértelműen tisztán /-tövűek (1. fentebb a 13. lábjegyzetet). A névszói variabilitás tehát voltaképpen nem két típus között áll fenn, hanem egy típus perifériáján. 3.2. Esetvégződések és allomorfia: az egyes számú alany- és tárgyeset A különböző névszói tövekhez járuló esetvégződéseket a következő négy táblázat foglalja össze. Az egyes számú alany- és tárgyesetet a többi esettől elkülönítve mutatjuk be mindkét számban, mert lényeges szerepük van a nyelvtani nem jelölésében, és mert változatosabb a morfológiájuk (különösen az egyes számú alanyesetű alakoké). A legjellegzetesebb NomSing végződés az élő nemek esetében a -s (variánsa az -és), a semleges nem és az a-tövűek esetében pedig zéró (ez utóbbiak túlnyomórészt nőneműek, néhány hímnemű alakkal). Szintén zéró toldalékot kap a legtöbb zengőhangra végződő tő és az összes s-tő a nemüktől függetlenül. Az élő м-tövek rövid magánhangzót mutatnak a NomSing alakban, a semleges neműek valószínűleg hosszút, bár az utóbbira nincs egyértelmű bizonyíték (1. LEUMANN 1977: 441). Az AccSing végződése minden élő nemű magánhangzós tő esetében az (nőként írott hely nélküli nazális, amely az előtte álló magánhangzóval összeolvadva azzal azonos minőségű hosszú nazális magánhangzót eredményez. A mássalhangzós tövek (em) (fonetikailag [é]) toldalékot kapnak. Kivétel nélküli szabályként a semleges neműek tárgyesete és alanyesete azonos forma; ezt mutatja a két esetet átfedő szürke tartomány a 6. táblázatban. Az o-tövüeknél a nazálisra végződő tárgyeset egyben az alanyeset is. Az a-tövűek és az é-tövűek között nincs semleges nemű. 17 Egy ilyen szűk hatókörű általánosítás szerint ha egy tő olyan mássalhangzócsoportra végződik, amely nem lehet összetett szótagkezdet, akkor a GenPlur alakja /-tövű lesz, pl. urbium ’város’, amnium ’folyó’, szemben ezekkel: patrum ’apa’, volucrum ’madár’ (1. Spaelti 2004). Implikációs összefüggés áll fenn továbbá az AccSing és a NomSing között: ha az előbbi /-tövű, akkor az utóbbi is az (puppim —» puppis ’hajó’), de ez fordítva nem igaz (hostis, de hősiem ’ellenség’).
