Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)
Szemle, ismertetések - Klima László: Sudár Balázs - Szentpéteri József - Petkes Zsolt - Lezsák Gabriella - Zsidai Zsuzsanna (szerk.): Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés (Hungarian prehistory. Science and tradition) 495
510 Szemle, ismertetések székelység a Kárpát-medence nyugati, délnyugati területeiről költözött Erdélybe. A székely írás egyes betűi különböző más írásokból (türk, glagolita) származtathatók. BENKŐ Elek úgy véli, hogy ez az írás már az Árpád-korban létezett, és tudatosan alakították úgy, hogy alkalmas legyen magyar nyelvű szövegek lejegyzésére. Elveti a székely írás őskori (Tatárlaka), valamint kazár és besenyő eredeztetését. Ezek a tudománytalan elképzelések igen népszerűek a műkedvelő nyelvészkedésre is hajlamos erdélyi helytörténeti irodalomban. A székely írás középkori emlékei a tomplomi feliratok. Ezek már létezésükkel is cáfolják azt az állítást, hogy az egyház üldözte volna a székely írást mint pogány jelenséget. A legtöbb és legrégebbi székely írásos felirat Udvarhelyszékről származik. Az ott élő székely népesség, nyelvjárásából következtetve Dél-Magyarországról települt át Biharba majd Erdélybe. Egykori lakóhelyén balkáni kapcsolatai lehettek, mely kapcsolattal esetleg magyarázhatók a székely írás cirill és glagolita eredetű betűi. SÁNDOR KLÁRA a székely írás Székelyföldön kívüli használatának kezdeteit tekinti át tanulmányában (329-342). Először Kézai, Thuróczy és Bonfini műveit elemzi. Arra keres választ, vajon milyen ismeretekkel bírtak ezek a történetírók a székely írásról, és müveikkel hogyan formálták az utódok tudását. A történeti művek tárgyalása után rátér a székely írással lejegyzett ábécék és szövegek ismertetésére, problémáinak vázolására. SZELP SZABOLCS munkássága alapján cáfolja VÉKONY GÁBOR állítását, hogy a Nikolsburgi Ábécé Janus Pannonius műve lenne. HORVÁTH IVÁN véleménye szerint a székely írást csak a 15-16. században alkották meg magyar humanisták. E nézetnek már vannak előzményei a magyar tudományosságban. SÁNDOR a korábbra datálható régészeti leletek és templomi feliratok alapján ezt az állítást is cáfolja. A tanulmány végén SÁNDOR a székely írás 16-19. századi használatát vizsgálja. Megállapítja, hogy leginkább teológiát végzett papok és tudósok róttak papírra székely betűket, gyakran titkosírásként is. Szörényi László „Hunok és nem csak jezsuiták” című tudománytörténeti tanulmánya a magyar őstörténetírás hőskorába vezet minket (343-347). Az 1740-es években a vatikáni könyvtárban őstörténeti tanulmányokat folytatott DESERICZKY INCE, a piarista rend tagja. „De initii ac maioribus Hungarorum commentaria” című művében napi politikai érdekektől vezérelve kísérletet tett arra, hogy a magyar őstörténetből kigyomlálja a németellenes szemléletet. Ez irányú tevékenysége közben helyesen látta meg, hogy az orosz eredetű hagyománnyal szemben a magyarok nem Juhriából (= Jugriából) származnak (e témáról 1. VÁSÁRY ISTVÁN korábban megjelent tanulmányát). DESERICZKY könyvének egyik római cenzora csodálatra méltónak ítélte a szerző elegáns stílusát, SZÖRÉNYI pedig csodálatra méltó eleganciával mutatja be, hogyan fér össze DESERICZKY emelkedett stílusával a gót népnév levezetése a gatyából, Sargatia tartomány nevének megfejtése pedig a megtelt nadrágból.
